blogger

blogger
A Blogger

2011. július 30., szombat

Pllanxty biographia


PLANXTY


The appearance of Christy Moore, Liam O’Flynn, Andy Irvine and Dónal Lunny as the band Planxty in January 2004 re-opened the case on what has to be one of Irish music’s richest legacies.
When some 12,000 people poured into Vicar St in Dublin and the Glór Irish Music Centre in Ennis, County Clare for Planxty’s first live dates in well over twenty years, it became apparent that these concerts were being celebrated not just by an audience of veteran folk music aficionados, but equally by a whole new generation of younger fans who previously could only dream of how Planxty sounded in the flesh. How beautiful it was to watch sons and daughters with mothers and fathers joined in mutual appreciation of these four musicians and their very unique musical chemistry. In fact, even Planxty’s own children got to see them perform together for the first time.
Planxty remain an important band for so many reasons. Revitalizing the Irish music scene at the lip of the 70s with a set of folk and traditional songs and tunes performed with an unusual line-up of instruments that included bouzouki, mandolin and guitars with uileann pipes, bodhrán and tin whistle, they brought ensemble playing to new and exciting heights, and traditional music to a whole new audience. At a time when the zeitgeist pointed towards rock music and folkies were turning electric, Planxty proved there was even more exhilarating music to be culled from acoustic sounds.
The band first came together for Christy Moore’s groundbreaking Prosperous album in 1970. Christy was a Kildare singer who spent much of the late-60s touring the British folk circuit. Disappointed with the lack of empathy the English session musicians had for the Irish songs on his debut album Paddy On The Road, Christy convinced producer Bill Leader to bring his mobile recording unit to Prosperous, Co. Kildare to record his second album with a band of Irish musicians of Christy’s choice. They set up in the basement of his sister Anne’s house (the front of which famously adorns the cover of the album) with a core band featuring Dónal Lunny, Andy Irvine and Liam O'Flynn.
Lunny was an old school pal of Christy’s who had been a member of a number of groups and had scored some success with the dashing folk-pop trio Emmet Spiceland. Andy Irvine was a London born child actor turned Woody Guthrie inspired troubadour who moved to Dublin in the 60s and became engrossed in the folk set that centred around O’Donoghues Pub on Baggot Street. He collected songs from the old books of the National Library and from Ciarán MacMathúna’s radio programmes and formed the hugely influential Sweeney’s Men, of whom Christy Moore was a big fan. By this time Liam O’Flynn was already one of Ireland’s most renowned pipers, a student and disciple of such giants as Leo Rowsome, Seamus Ennis and Willie Clancy. Another Kildare man, he had first been encountered by Christy and Dónal playing at sessions in Dowlings Pub in Prosperous many years previous.

The musical synthesis these players generated was so strong that the following year they formed a band that literally revolutionised Irish folk music. Their style was influenced by Irvine’s obsession with Eastern European musics, O’Flynn’s repertoire of traditional dance tunes and 17th century Carolan music, as well as the singing of the great John Reilly and the scoured pages of the PW Joyce Collection. They had many great musical attributes from Christy’s soulful voice and the mighty thump of his bodhrán to Dónal and Andy’s celebrated bouzouki-mandolin interplay, and Liam’s ability to lift the music into the stratosphere with his virtuoso piping. 


Planxty first came into contact with the Irish public when they opened for Donovan on his Irish tour of 1971. With audiences going absolutely bananas for them night after night, Planxty had officially landed.
Planxty’s first album was self-titled, although commonly referred to as “The Black Album,” and remains a landmark recording in Irish music. Tunes such as Merrily Kissed the Quaker and Sí Bheag Sí Mhor were perfect examples of the Planxty sound and energy. Raggle Taggle Gypsy segued into the 17th century harp tune Tabhair Dom Do Lámh was a classic show stopper. And Andy Irvine’s own West Coast of Clare was one of the most lucid and melancholic love songs of its time. Planxty made two more great albums in their first period, The Well Below the Valley and Cold Blow & the Rainy Night, the latter featuring Andy’s old Sweeney’s Men comrade Johnny Moynihan replacing Dónal Lunny. Paul Brady also joined the band soon after, and Christy departed in 1975. Eventually their enthusiasm began to wane and they disbanded that same year.
During the interim Christy picked up the pieces of his solo career, Dónal formed another legendary group called The Bothy Band and concentrated on production. Liam O’Flynn collaborated with many great musicians. And Andy Irvine formed a duo with Paul Brady and made their famous self-titled 1976 album with Dónal producing.
By 1979 it seemed the Planxty players were ready to pick up where they left off. They reformed with the original line-up, with the addition of the Bothy Band’s Matt Molloy on flute (who went to join The Chieftains after one album). They recorded their fourth album After the Break and toured Europe extensively. The album features the rousing Bulgarian dance tune, Smeceno Horo, a big hit in the live set.
During this period of Planxty the musicians were careful not to neglect their individual careers. The recordings and tours were subsequently more sporadic. The music, however, was intricate and beautiful and on the following two albums, The Woman I Loved So Well and Words & Music, they surpassed themselves again. Additional musicians such as Noel Hill and Tony Linnane, Bill Whelan, James Kelly and Nollaig Casey contributed to various songs and performances over this period.

By 1982 the writing was on the wall for Planxty. Christy and Dónal had become more engrossed with the band Moving Hearts and not long after the release of Words & Music in 1983 the band fizzled out. 


The screening of a documentary on Planxty as part of the No Disco music series on RTE in March 2003 revealed a whole new generation of musicians involved in many different realms of music with plenty to say about the influence and inspiration of Planxty’s music.
The documentary itself served as an inspiration to Planxty, and on October 11 2003 Christy, Dónal, Andy and Liam performed to some 200 lucky people at the Royal Spa Hotel in Lisdoonvarna, Co. Clare where they had been rehearsing that week. Buoyed by the reception they received, they decided they were ready for live performance again.
Following their official concerts in Vicar St and Glór in January and February 2004 Planxty released a live album culled from these performances, produced by Dónal, titled Planxty Live 2004. This recording documents the timeless magic of Planxty, the incredible durability of their music and the love that people have for these four musicians.
Here Planxty sound better than ever, which is not surprising since all four members have continued to play music. Listen to Christy sing Little Musgrave. Listen to his voice and diction. It’s the sound of a man still at the top of his game. Hear Liam O’Flynn bend the notes of An Buchaill Caol Dubh into a sorrowful tapestry and then raise the roof as he enters the fray An Tabhair Dom Do Lámh as the audience cheers him on. And listen to Andy and Dónal weaving in and out of each other with the greatest finesse.

Some thought it would never happen. Now it has it seems as though it was always inevitable that these players would be drawn back to each other. Who knows what will happen next? 




Planxty on late late show

Planxty - As I Roved Out (Live 1980)

2011. július 28., csütörtök

The Fureys- When You Were Sweet Sixteen

Mary Black - No Frontiers

The Holy Ground - Mary Black - (Trad.)

Mary Black - Fields Of Gold

Mary Black Biography


MARY BLACK  (Jackie Hayden - Music Writer - Hot Press)

For the last quarter-century, singer Mary Black has been a dominant presence in Irish music, both at home and abroad. She has shared stages, tv shows and recording studios with some of the most revered performers of her time. She has also played a frontline role in bringing Irish music, past and present, to an increasingly appreciative and ever-growing global audience. The San Francisco Chronicle has described her as "One of the best interpretative singers around".
At a time when less adventurous performers preferred to stick exclusively to the well-worn ballads from Ireland’s rich music heritage and the more obvious hits from contemporary writers, Mary explored the best work available from new composers and mined the rich seams they offered. That commitment to fresh material, combined with her unique interpretations of the songs she chooses, saw her release numerous albums that achieved platinum sales status and spawned countless hits.  Indeed, one of Mary’s albums - No Frontiers - spent more than a year in the Irish Top 30! 
To the acclaim and awards Mary has received over the years from both the public and the critics must also be added the esteem she has generated from her fellow artists.  Indeed, many of them have recorded and performed live with her, including Emmylou Harris, Mary Chapin Carpenter, Joan Baez and Van Morrison, not to mention a host of Irish traditional musicians and singers. Along the way she has also recorded and performed with her siblings in The Black Family and with her highly successful sister Frances.
Coming from an intensely musical family, with her mother a fine singer and her father an entertaining fiddle player, Mary first came to the music public’s attention in the late ‘70s as a member of the group General Humbert with whom she recorded and toured. In 1983 she teamed up with guitarist/producer Declan Sinnott (later to become Christy Moore’s musical sidekick) and released her eponymously-named debut solo album. It reached No. 4 in the Irish Charts and is ranked among the best Irish albums of the early 1980's.  It won her the Irish Independent Arts Award for Music, the first in a staggering sequence of awards that continue to come her way.
Mary then joined an early incarnation of the legendary Irish folk group De Danann, with whom she made two acclaimed albums. She re-united with Declan Sinnott (formerly of the pioneering Horslips) to record her second solo album Without the Fanfare in 1985.  That album achieved gold sales status. 1987 saw the release of her first multi-platinum album By the Time it Gets Dark and lead to The Telegraph in the UK describing her voice as "serene and achingly beautiful". By now a household name throughout Ireland, she was named Entertainer of the Year in 1986 and Best Female Artist in 1987 and 1988.
But her popularity reached a new level with the release of the pioneering album No Frontiers in 1989. It generated triple-platinum sales as Mary's reputation began spreading far beyond her native shores to Europe, Australia, Japan and the USA, thanks to her superb stage shows and the success of her recordings in those markets. Babes in the Wood came in 1991, arriving in the Irish charts in the No 1 slot, and was followed by two sell-out shows at London’s prestigious Royal Albert Hall.  Her UK concerts prompted hugely positive reviews from The Guardian, The Times and The Telegraph. She was also featured on the cover of the US music trade Bible Billboard which described her as "a firm favorite to join the heavy-hitting ranks of such Irish artists as Enya, Sinéad O’Connor and Clannad's Máire Brennan in the international marketplace.” They were right.
Not surprisingly, her next album The Holy Ground in 1993 went platinum on the day of its release, followed by five sell-out shows at the Point Theatre in Dublin to an audience of 20,000.  Her next album Circus in 1995 entered the British top 20 album charts. But ever one to seek new challenges, Mary invited renowned American producer Larry Klein to produce her 1997 album Shine which she recorded in Los Angeles.
Speaking with the Angel followed in 1999, her unerring ear for quality contemporary songs unearthing new material by composers of the vintage of Shane Howard, Noel Brazil and Steve Cooney. As Ireland’s leading music magazine Hot Presssaid: “If it is a benchmark in excellence that you seek, a life-affirming statement, then this is the album for you. Staggering stuff.”
In 2002 Mary was the subject of the revealing documentary Still Believing. It celebrated her extraordinary life in music, tracing her progress from her birthplace in Dublin’s inner city on a journey that has seen her conquer the musical world. Its recording was followed by a video of Mary and her band filmed on the final night of a triumphant week-long run at the Olympia Theatre in Dublin – one of Mary’s favourite venues. (The documentary and the live show were released together as Mary Black Live and accompanied by a live audio CD recorded at various venues around the world.)
In 2005 Mary moved to West Kerry to record her first studio album in six years, Full Tide. It not only included songs by some of her favourite writers such as Bob Dylan, but it saw her make her debut as a composer in her own right. As Hot Press magazine said of it, “Mary Black is just hitting her vocal prime, singing with a newfound ease and confidence”.
2008 marked the 25th anniversary of Mary's first solo album, and to celebrate the momentous occasion Mary released a special compilation double album 25 Years/25 Songs. It featured a personal, hand-picked selection of gems spanning Mary's career and it still serves as a testament to the extraordinary range and quality of both her vocal prowess and her astute song selection. Mary recorded two brand new songs for the project, and the album went straight to No. 1 in the Irish charts, where it remained for a staggering five weeks, spending over seven months in the Irish top 40!
The British magazine What Hi-Fi? considers Mary Black's voice to be so pure that they have repeatedly used it for comparing the sound quality of different high fidelity systems. In an industry noted for its fickleness and its almost insatiable need for fresh novelties, Mary Black’s enduring successes have proven that her depth of talent and her love of singing transcend the generations, as well as national and musical boundaries too. She is indeed a real Irish treasure and her talent a gift from this small Ireland to a grateful world.
RECOGNITIONS
1983   -    Irish Independent Arts Award
1986   -    National Entertainment Awards / Best Female Artist
1987   -    I.R.M.A. - Best Female Artist (Irish Recorded Music Awards)
1988   -    I.R.M.A. - Best Female Artist
1992   -    I.R.M.A. - Best Female Artist
1993   -    Hot Press Awards - Best Irish Solo Artist
1993   -    National Entertainment Personality of the Year
1994   -    I.R.M.A. - Best Female Artist
1994   -    I.R.M.A. - Best Irish Album / The Holy Ground
1994   -    Belfast Telegraph E.M.A. - Best Irish Solo Artist
1996   -    I.R.M.A. - Best Female Artist.
2000   -    Irish Music Magazine – Best Female Folk  Artist
2001   -    Irish Music Magazine – Best Female Folk Artist
2003   -    Irish Music Magazine – Best Contemp. Female Artist
2005   -    Irish Music Magazine – Best Female Folk Artist
2006   -    The Irish Post   -- Lifetime Achievement Award

Mary Black - Sonny

Mary Black - Bright Blue Rose

2011. július 24., vasárnap

Todd Taylor - Banjo Blues -Live Las Vegas 1989 20 years ago With Marshal...

Todd Taylor biographia a világ leggyorsabb banjosaról


Four Time Grammy Nominee & "Guinness World Record Holder For Fastest Banjo-And Also First Person To Establish World Record And Current Holder"FOUNDED: 1974, Spartanburg S.C. By James Taylor, Todd Taylor, Known As The Taylor Twins, Toured The Bluegrass Circuit with Legends In Bluegrass such as Bill Monroe, Carl Story, Jim & Jesse, Grand Ole Opry, With Roy Acuff Nashville Network, Nashville On The Road Show With Major Country Acts, Major Appearances On Such Network TV Shows As "Live With Regis & Kathie Lee" ABC-TV-New York-CBS Television Networks Los Angeles, Todd Became The First Banjo Player In History To Take The Banjo To The Rock-n-Roll Worldwide Top-40 Countdown From Hollywood California On The Rick Dee's Weekly Top-40 As A Solo Instrument, With His Remake Of The Classic Rock Tune "FreeBird" AKA-Taylor's Freebird. Todd's Most Prestegious Accomplishments To Date Is Being A Grammy Nominated Recording Artist, Todd Was Grammy Nominated Two Years In A Row, A Great Acheivement In The Music Industry. Blazin Bluegrass Banjo Cd-Two Nominations Todd Taylor -Taylor Made Bluegrass Cd -4 Nominations Grammy Nominated Artist Todd Taylor presents his newest album "Taylor Made" A collection of original songs, some old standards arranged by Todd and some seldom heard classics done in Todd's fabulous banjo style. Todd's Grammy Nominated Album "Blazin Bluegrass Banjo" of last year was a great album. "Taylor Made" promises to eclipse the former album in both sales and popularity to say nothing of garnering more Grammy Nominations for the finest banjo player in the world! Todd Taylor a performing artist since age 6, worked with his twin brother Allen as the "Taylor Twins". They Performed with such legendary bluegrass acts as Bill Monroe "The Father Of Bluegrass", Carl Story, Roy Acuff and many more. 

2011. július 23., szombat

Todd Taylor -EL CUMBANCHERO

Tim Weed and the Modern Mandolin Quartet



Szenzátiós ritkaság az együttes. Ami érdekes egy Bluegrass számmal fejezik be, de rengeteg az amerikai folk betét. Az utóbbi évek legnagyobb élménye a következővel együtt.


2011. július 17., vasárnap

2011. július 15., péntek

2011. július 10., vasárnap

Emmylou Harris, Mary Black Dolores Keane : Sonny

Mary Black - Song for Ireland




Talán ez a hazám, vagy nincs is, annyi utaztam Ösztöndíjak, évenként más kúltúrák- Furcsa, az ír, amihez mindíg visszatérek. Matzkóval többször beutaztuk, tanította a nyelvüket, megtanultam mi a szabadság.. AZ IGAZI SZABADSÁG. Nem a Kelet-európai sőr-, bor-, kolbászfesztivál szabadság.
Drága barátaim, nagyon közel álltok hozzám, nagyrésztek gyermekkeromtól ,amit Steve nagyon találóan kronológiainak nevezett. Igaza volt. Ezért a hosszabb ír block.(facebook bejegyzés)

The Dubliners - Song for Ireland

Fastest Firefox: World's Fastest Banjo Player

2011. július 3., vasárnap

2011. június 19., vasárnap

Mi Miért?

Kedves blogászol!

Némi elfoglaltság, feszített munka és szívbaj (ritmuszavar) áll mögöttem. Ezért volt, hogy kedvenceimből osztottam meg veletek néhány dolgot. Közben komplettálódott a 10 DVD-ből álló heroilus alkotásom, ami a legjelentősebb zenészeket, dalokat öleli fel 1920-s évektől, Woddy Guthritól napjainkig, a NewGrass-ig.
Ezekből fogtok válogatást hallani, a 10 DVD anyagából, valamint az azóta készített fraktáljaimról sem feledkezzünk meg, egy jelentős kiállítás sorozat előtt.
S mivel a blog címében utalt káoszt népünk nagy vezére is jócskán generálja, mondhatnám két lábbal tapossa a nemzet lakosságát a létminimum alá, csakhogy maga gőgjének hülyeségeit igazolja megmaradok régi jó szokásomnál, az igazság nevében sok minden megszólal a blogon.
A régi szép idők tanúi személyesen is elérhetők a facebook oldalamon.
Savanya Pista Kanadából, Vörös Andor a Bojtorjánból, Muzsay András, s egy-két meglepetés. 

Yerushalayim Shel Zahav: A Tribute to the Golden City and Shuly Nathan (...

2011. június 11., szombat

Dailey & Vincent - Country Roads (John Denver)






Kellemes weekendet Mindenkinek.

2011. június 10., péntek

Bill Monroe - The Wayfaring Stranger



I get chills each time I watch this video... This is Bill Monroe, by himself, singing The Wayfaring Stranger.

2011. május 15., vasárnap

Blackthorn - Lonesome Boatman - Follow me up to Carlow



Egy klasszikus tradicionális ír dal a lyric kategóriából.

2011. május 1., vasárnap

Dubliners-Whyski in the Jar


Türelem

Kedves Blogászok!

Elnézést kérek mindenkitől, de úgy be voltam havazva, mint a Déli-sark.Emberi számítások szerint
bár ebben az országban csak az a biztos, hogy valamivel megint kib@sznak a nem "elittel", május 5. után már 
több friss saját feltöltés lesz a blogon. Addig is maradunk az ír népzenénél, Irish Rover, Dubliners a két prominens híres együttes, kipocakosodva, de még míndíg kitűnő muzsikával. Megkaptam Amerikából Woody Guthry életéről szóló DVD-t, a Bound of Gloryt, ebből is kicsempészek néhány Neil Young felvételt. Kellemes majálist. Az én Istenem áldjon meg mindannyiotok. Természetesen friss fractálokat azért gyártottam, rájöttem a mozgás előállítás technikájára.

Sör Kolbász Transzparens minden van. Nem változott itt semmi, legfeljebb gengszterváltás.

2011. március 30., szerda

Trini Lopez - This Land is your Land

Néhány alapadat az ír zenéhez


A legrégebbi ismert ír dallam, a Callino ("I am a girl from beside the River Suir"), egy XVI. század végéről származó kéziratban maradt fenn. A könyv, amelyet ma a dublini Trinity College könyvtárában őriznek, 1584-ben készült és a William Ballet's Lute Book címet viseli. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk tisztában azzal, hogy a zene és ének az emberek és népek legrégebbi társa, csak azt, hogy nem voltak lejegyezve, vagy elvesztek. Az ősi ír sagákban hivatkoznak a különböző énekstílusokra, szerepelnek a hárfások, dudások, kürtösök. Ezen alkotások datálása vitatott, de feltétlenül a VIII-IX. század előtt keletkeztek. A X-XI. században készült kelta keresztek gyakran ábrázolnak hárfásokat és furulyásokat.
A XII. századból maradt fenn egy Giraldus nevű welszi utazó beszámolója, mely szerint gyönyönyörű hárfázást hallott írországi útja során. A dalok eredetéről annyit lehet még tudni, hogy az udvari költők, a bárdok, változó ritmikájú, de azonos szótagszámú - leggyakrabban 7 - sorokból álló költeményeiket hárfakíséret mellett adták elő. Az angol hódítás miatt eltűnik az ír vezető réteg, a bárdok patrónusa, s ez a bárdok, s költészetük végét is jelenti. A kötött ritmikájú verselés a XVII. század közepétől jelenik meg, a bárdok iskoláinak megszűnése után. Régi ír hiedelem, hogy a zenének, különösen az éneknek és a hárfázásnak, mágikus ereje van. A zene hatalma elaltathatja, felvidíthatja vagy elszomoríthatja az embereket. Az altató dalok neve Suantraí, manapság bőlcsődalok (lullabies) formájában ismertek, az élénk, vidám dalok neve Geantrí, míg a szomorúaké Goltraí.
Az 1700-as években több dalgyűjtemény is megjelenik nyomtatásban, amelyek egy része, vagy egésze ír. Az egyik korai és jelentős gyűjtő Edward Bunting (1773-1843), templomi orgonista volt Belfastban. A politikai és kulturális nacionalizmus egyik jelentős eseménye volt, amikor 1792 július 11-13. között megrendezték a hárfások fesztiválját, amin az utolsó tíz, hetven és kilencven év közötti zenész vett részt, közöttük hat vak. A fesztivál nem titkolt célja a hárfások dalrepertoárjának megmentése volt. Bunting sorra járta a hárfásokat és lejegyezte az általuk játszott dallamokat. Az élete során kiadott több mint háromszáz dallamból hatvanhat e fesztivál eredményeként maradhatott fent "GENERAL COLLECTION of the ANCIENT MUSIC of IRELAND" című művében. Az ezzel megkezdett rendszeres gyüjtőmunka eredményeképpen az 1800-as évek közepére-végére mintegy tizenegyezer eredeti dalt sikerült lejegyezni és publikálni.
A legismertebb hárfás zeneszerző Turlough O'Carolan (1670-1738) volt, aki kora zenei életének jó ismerője, műveiben nem nehéz felfedezni pl. Corelli hatását. Több mint kétszáz dallamot alkotott, jónéhányat szöveggel együtt. Életében ismert és elismert zenész volt, művei már élete derekán megjelentek nyomtatásban. Egy kovács fia volt, akit jó nevelésben részesített a jó eszű gyereket felkaroló helyi földesúr felesége. Mivel tizennyolc éves korában egy fertőző betegségben elvesztette szeme világát, egy hárfás mellé adták zenét tanulni, majd három év multán egy lovat és egy vezetőt kapott és megkezdte vándorzenész életét. Szerte az országban, amerre eljutott, szívesen látták és bőségesen megvendégelték megbecsülve zenéjét. Kompozícióval vendéglátói családi eseményeit örökítette meg, általában házasságokat és temetéseket.
A hárfások kifinomultabb ill. a népdalok egyszerűbb dallamait aztán nem egyszer hivatásos költők használták fel verseik népszerűsítésére, ezeknek gyakran politikai töltete is volt, az angol elnyomókat, ill. a rivális politikai irányzatokat támadták velük.
Az ír zene legfontosabb hét hangszere a duda, a hárfa , a furulya, a fuvola, a hegedű, a harmonika és a bodhrán (ír dob). Egy építkezés alkalmával a XII. századból származó csontfurulyákat találtak Dublinban. Angolul Tin Whistle (fém furulya) és Penny Whistle (olcsó furulya) néven, írül Feadán és Feadóg néven ismertek egyes fajtáik. Két fő típusuk van, a "Clarke" elkeskenyedő, fémtestű fafúvókás hangszer, a jobban elterjedt "Generation" fémcső, műanyag fúvókával. A cső méretétől függően (a kisebb magasabb hangon szól) más-más skálán lehet rajtuk játszani.
A fuvolák a furulyákból alakultak ki, lehetővé téve az oldalirányból befújt levegővel vibráló hangot előállítani. A hagyományos fuvolák fából készülnek (ébenfa, rózsafa), lyukait az ujjakkal kell lezárni, míg a koncert fuvolák lyukai mechanikusan zárodnak, lehetővé téve a gyorsabb futamok lejátszását. A dudákat korábban a skót dudához hasonlóan szájjal kellett levegővel feltölteni, majd a Boyne-i csata után uralkodóvá vált a hónaljba helyezett fújtatós változat, az Uillean Pipe (könyök duda). Az új típus sokkal finomabb játékot tett lehetővé, mint a harci hangszerként használt régi. A hárfák régebben fémhúrokkal készültek és a zenészek a körmeikkel pengették őket, amivel erőteljes hangzást értek el vele. Az 1750-es évektől bélhúrral, manapság műanyag húrokkal készülnek a hárfák és az ujjbeggyel pengetik őket, amitől sokkal lágyabb lett a hangzásuk. A XVIII. századtól az ír tánczene fő hangszere a 4 húros hegedű. A hegedűsök a táncmulatságokon egy zsámolyon ülve zenéltek, s előttük volt elhelyezve a kalapjuk a díjazás begyűjtésére. Mivel a hagyományok szerint csak a reel-ek után járt nekik néhány penny (a lányok dobták be a kalapjába, de a partnereiktől származott), máris magyarázatot kapunk a reel-ek nagy arányára a tánczenei hagyományokban. Az ír dob, a bodhrán (ejtsd: borán) egy oldalas, kecskebőrből készül és minél nagyobb átmérőjű, annál mélyebb hangot ad az ujjak hátával ill. a kétfejű, fa vagy csont ütőkkel való megszólaltatásakor. A bodhrán mellett csontokat vagy kanalakat is használnak ritmushangszerként. A harmonikának két fajtája használatos, ez egyik a tangóharmonika (accordion), a jobboldalán billentyűzettel, a baloldalán nyomógombokkal, a másik a koncertina, amelyik kisebb, s hatszög alakú oldalain csak nyomógombok vannak. Újabban elterjedtek a folk együttesekben a különböző pengetős hangszerek, mint a mandolin, bendzsó, gitár.
Az ír dalok legnagyobb része szerelmi dal, amelyek gyakran részben vagy egészben panaszdalok, a szerelem, a szerelmes elvesztéséről vagy az elérhetetlen kedvesről szólnak. Az ír nyelvű dalok hagyományos előadási módja a sean-nós, amely kíséret nélküli, a dallam szépségét kiemelő, egyéni díszítéseket alkalmazó, a ritmust gyakran változtató éneklés, melyben a szövegnek ugyanakkora szerepe van, mint a dallamnak. Az énekes nem változtatja éneklés közben a dinamikát, mintha csak magának beszélne. A hazafias vagy forradalmi dalok általában szerelmi dalok új szöveggel, majdnem mindig angolul. Ezek a XVIII. században alakultak ki, általában városi, literátus szerzők alkották meg őket, majd szájról szájra terjedve váltak népszerűvé. A különböző tevékenységekkel kapcsolatos munkadalokból elég kevés van, valószínűleg régebben több volt belőlük, s a gyáripar uralkodóvá válásával halhattak ki. Az angol nyelvre való áttérés folyamán sok kétnyelvű dal született, ezeket un. makaróni daloknak nevezik. Ezekben általában soronként váltakozik a nyelv, általában ugyanarról szól mindkét nyelven, viszont gyakran a magasztos angol szöveget kicsúfolja ír változata. Számos angol és skót dal is bekerült az ír folklórba, ezek egy részét a betelepedők hozták magukkal, más részét az Angliában és Skóciában munkát vállalók terjesztették el hazatérésük után. Angol-ír daloknak nevezik az ír népköltészet már angolul megjelenő dalait, amelyek felölelik az ír nyelvű típusokat, továbbá kiegészülnek a csavargódalokkal, tengerésznótákkal, a szerencsétlenségeket, szenzációkat megéneklő balladákkal, s a városi folklór dalaival, melyekben kitüntetett szerepet játszanak a kocsmadalok. A kivándorlók dalai, amelyek hol nyíltan keserűek, hol hetyke vidámsággal palástolják a szülőföldtől való elválás keserveit, három fő kivándorlási hullámból származnak. Az első a XVIII. századi, amikor főként skót presbiteriánus bevándorlók utódai hagyták el Ulstert vallásuk védelmében és életük jobbra fordítása érdekében. A második hullámban a burgonya vészt követően indultak el sokan Amerika és Ausztrália felé, főként Írország nyugati és déli részének katolikus népességét apasztva. A harmadik, már XX. századi hullámban távozók már megengedhetik maguknak, hogy ünnepekre hazatérjenek, ami korábban elképzelhetetlen volt. Említenünk kell még a vallásos, vagy vallási eredetű dalokat, valamint az altatódalokat, amelyek a kelta hagyományban az ellenség elaltatással való legyőzésére szolgáltak.
Az írek ősi táncai eltűntek, bár számos beszámoló említi a tánc elterjedtségét, a legnépszerűbb szórakozási formának tartják. Jó időben az útkere
Jó időben az útkereszteződésekben, vagy a réteken, télen inkább a konyhákban, pajtákban ropták, majd a XIX. században az iskolai épületek adtak otthont a táncnak. A XVII. században hárfások és dudások szolgáltatták a zenét, a XVIII-ban a hárfásokat felváltották a hegedűsök, manapság ceili bandák (sok hangszerrel) játszanak szöveg nélküli talpalávalót a táncmulatságokon, a ceili (ejtsd: kejli)-ken. Régen a muzsikusok gyakran vakok voltak, a más foglalkozásra való alkalmatlanságuk predesztinálta őket erre a pályára, s ebben meg is találták életük értelmét. Ha nem akadt zenész a mulatsághoz, akkor a részt vevők voltak kénytelenek "lalalázva" pótolni a zenét, s ez lett a "lilting", "de-diddly-ay" -szerű éneklés. Négy fő táncfajta vált elterjedtté, a hatütemű jig, a kétütemű reel, a négyütemű hornpipe és a set dance. A jig páros tánc, de mindig csak a partnerek egyike táncol. A reelben nyolc táncos alkotott egy set-et, a hornpipe-ot a férfiak járták egyedül, a set dance-okban változatos az egyes set-ek létszáma és a bemutatott figurák. A reel skót, a hornpipe angol, a jig kontinentális eredetű. Még frissebb a polka és a keringő. A táncokon és dalokon kívül megemlítendők még az indulók (marches), a kompozíciók (pieces), a lassú dalok (slow airs) és a hárfa dallamok. Az indulókból származott számos dupla jig, a kompozíciókat általában dudások alkották, összefűzve több dallamot, a lassú dalok lehetőséget adtak az előadóknak a hajlításokkal és kisebb gyorsításokkal saját egyéni stílusuk kialakítására. A hárfásoktól származó egyes elterjedt dallamok teljesen beépültek a zenei hagyományokba. Erre példa lehet az O'Cahan-tól származó Add a kezed (Give Me Your Hand).                 

2011. március 21., hétfő

2011. február 10., csütörtök

Only our River run free-

Ez a szám az az sokat emlegetett, amit 1977-ben játszottunk, s az IRA himnusza.
Műfajilag a lyrai ír kategóriába tartozik, függetlenül az agyonlőtt fiúk emlékét idéző szövegtől. 
A következő videón jó magam mondok néhány dogot a zene sajátságairól.

2011. február 6., vasárnap

Run of the Colors (Cpopyrigt by Andras Szekeres 2011)


Kedves Blogászok
Ime egy friss fractál, a lelkem színes mozgást kívánt, mielőtt személyesen is találkozunk.

2011. január 31., hétfő

A bevándorlók közt Joe Hill, Pete Seegertől

Átvezetés a másik ,meghatározó zenei, erkölcsi hitbeli bevándorlókhoz, Seegertől elbúcsúzva egy kicsit.

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc BEFEJEZÉS.

Mindent megírt, megélt, amit ebben a műfajban és ennyi év alatt ember megélhet. Eszméi, az IGAZSÁG, SZERETET, BÉKE, EGYENLŐSÉG, bizony ebben az országban is megszívlelendők lennének. De mi nyakunkba vettünk egy cesaromán politikust és holdudvarát, akik a maguk sajátos elveit kényszerítik, egyre fogyó honfitársaikra. SZEGÉNY MAGYARORSZÁG. Bízom a magyarok ítélőképességében, s ezek a több ezer éves eszmék legyenek vezérlő elveitek KEDVES blogászok, szeretett blogolvasók. 


Bejegyzés közzététele

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc/IV.


Ez volt a Pete Seeger koncert 90. születésnapja emlékére, azóta 2 év telt el. Mindent megírt, megélt, amit ebben a műfajban és ennyi év alatt ember megélhet. 
Ezek után egy a magyarsággal lelki és temperamentális rokonságban lévö nép zenéjében kalandozunk, az IR NÉPZENÉBEN. 1977-ben furulyáztam először barátommal egy koncerten egy dalt, ami az akkor még a brit elnyomás ellen küzdő IRA himnusza volt. Semmi közük nem volt a terrorizmushoz. Még jó, hogy a dalt rajtunk kívül senki sem ismerte és értette. 
Ezzel folytatjuk.

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc/III.

Remek előadók énekelnek Seeger számokat, ajánlom mindenkinek!

2011. január 29., szombat

Falifractal, és a KAOTART


Egy fraktál kiállításom előkészületei avagy kupi a lakásban fraktál mindenütt. Ezért káoszelmélet az egész.
Ez kérem a "KAOTART"

2011. január 22., szombat

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc/I.kapcsán



Igéretemhez híven a II. disc összeállításai. Aztán megbeszéljük.
Mellesleg nekünk mindegy, hisz egy új rabszolgatartó társadalom épül. a rabszolga az érzés, vélemény, ösztön, s majd ki tudja mi még. Caesar pedig az arenába küldi ellenfeleit, pl. Európai Unio, IMF. Ave Caesar!!!!!AVE ORBÁN???? (No ezért most mit kapok?) Sanguis non est faeces (blogger)
Ezért is passzol az örökösen lázadó, elnyomott ír, skót, tehát a kelta népzene kiválasztottjainak, mártírjainak zenéje,-természetesen egy-egy amerikai folk kuriózum közbeiktatásával-, ami majd blogom nagy részét képezik, bár bevallom eredetileg is ez volt a tervem. És Az új fractáljaimat már mozgásukban, vagy klipben láthatjátok.

2011. január 11., kedd

NewGrass Revival-Rich higher

A Bill Monroe tanítványa Sam Bush fantasztikus bandát hozott össze. Bluegrass pályafutása után a Newgrass   stílusában alkot maradandót társaival. Ezek a felvételek közel8-10 évesek.

New Grass Revival-Deviation



Az elkövetkező 3 szám erejéig a NewGrass létrehozóinak tisztelgünk, ( Sam Bush, Scott Vestal, Bela Fleck, Jerry Dougles), s ezzel remélem a fiatalabb generáció igényeinek is eleget tettünk, bár az improvizatió mindenütt ugyanaz. Magas szintű technikai tudás, mindegy milyen hangszer van az ember kezében. Szitár, vagy banjo, vagy hegedű. Ezeket tdom, mert játszottam néhány formációban.Ha eltemettek egy fűz alá, a koporsómba tegyetek egy mikrophonos video kamerát, hátha oszolva is éneklek.

Sam Bush, Scott Vestal-On the Road

Igazi NEWGRASS a "tambura brácsással" és az ördögi Sam Bush-sal.
Megjegyzem, 6 éve én is hozzájutottam két Vestal kottához. Azonban a számok megszólaltatása nem ment a hagyományos 5 hűroson. Egy londoni hangszerész vállalta, hogy egy hat hűros Fendernek kicseréli a fejét, a kulcsait. Ez van most. Ha egy prezentábilis számot tudok, eljátszom Nektek. Mikor megírtam neki, minek nevezem a hangszerét, ő "szerényen Vestal banjonak."
Eszembe jutott egy barátom, aki balkezes volt. Neki sem volt semmi a 70-s években balkezes 5 hűrost csinálni, de megcsinálta, mert ezt a zenét csak így érdemes szeretni.Nekem is van még hangszerem, amin Scruggs tuner van. Ma már 100 dollár körül mozog a két darab ára. Mi kevés kész dolgot kaptunk, ki tudja mi volt a jobb, de az igazak mindíg megtalálják az utat, az ösvényt. Lásd a most halottak.

 

Scott Vestal

 Igazi NEWGRASS a

                                            

2011. január 10., hétfő

Newgrass-Bela Fleck, Sam Bush, Jerry Douglas

Kedves Blogászok!
Ez, amit most néztek már vérbeli newgrass. Bela Fleck banjo, Sam Bush mandolin, Jerry Dougles dobro. És mindez Nashwilleben a híres Grand Old Opry-ban, ahol -elmondása szerint- Elvisnek, Cash-nek is remegett a lába, hisz minden am. népzenésznek ez a legnagyobb rang. A Madison már a legendák világa, de ők is itt lettek naggyá. BBC hangtári szerzemény, egy őrült banjos felvételével, Scott Vestal, aki az 5. húrt a fejig vezette. Egy tambura brácsa is ilyen. Szóval az elkövetkező csemegék kínálata, aztán Seeger koncert II. Disc, ahogy igértem.

2011. január 9., vasárnap

Ralph Stanlay and Patty Loveless-Pretty Polly


Kedvelt előadóim, kedvenc számom kellemes vasárnapot!!

Ralp Stanlay-Man of Constant Sarrow


Valamikor még 2008-ban tettem fel a blogra aWorried Man Bluest Ralph Stanlytől, mikor még 41 éves volt és vendége Pete Seegernek a hírhedt "Quest of Pete Seegerben"

A blogger megszólal

Kedves blogászok! Várom válaszotok!

2011. január 8., szombat

Alison Krause, Ralph Stanley

Alison , aki még ezen a felvételen is bájos,mint mikor Memphisben találkoztunk, s megint egy legenda, akinek Pete Seeger adta át a jogot, Ö énekelte Guthrie-Seeger Woorried Man blus-á. Először a szájzárat kapott Quest of Pete műsorban. Felhívom figyelmét minden egyes látogatónak, hogy 24 órán belül közlöm a női Ságvári Endre (32 nevem volt) eredeti nevét. Nagy meglepi lesz.
A BLOGGER, KAOTARTIST

2011. január 3., hétfő

Raymond Fairchild - Whoa Mule

BUÉK Raymonddal

2010. december 27., hétfő

In Memorian Dr Kárpáti Egon (UINION STATION: "Temess el egy füz alá")

Itt szeretném felhívni az emberiség szemete legjavának figyelmét, hogy bár tanítómesterem, aki a Cavintont kifejlesztette, nem található meg azon a listán, a Google-n, stb.amit itt egyesek bőszen keresnek, hisz a gyógyszerkutatás a hadikutatás és űrkutatás  után a legtitkosabb tudományág. Ennyit erről az ocsmány értetlenségről. (fizetős adatbázisra már nem telik Mószer Arankának) 


Visszaemlékezés ismét egy europeer-e
Dr. Kárpáti Egom meghalt novemberben
Sok-Sok köszönet Neked Egon - elmentél, a világ legjobb pedagógusa. Önkéntelenül, szétáradó tudásátadásod csak Szent-Györgyi Alberttéhez, Csernai Lászlóéhoz, Prónay Gáboréhoz, Kulka Frigyeséhez stb. hasonlíthatnám. 12 évig dolgozoztál a Cavintonon, s ez az utolsó magyar  termék. Remélem nem sokáig. Kedves Egon, életem legszebb, legfelszabadultabb éveim éltem 4 évig, farmakológiai kutató laboros főnökséged alatt, s nem vallottál soha szégyent, ha kiálltál mellettünk.És azért a Cavinton forte is kipattant agyadból, ami még mindíg a legjobb szer kategóriájában.
LEGYEN ÖRÖK KÖNNYŰ ÁLMOD, ÁLDASSÉK NEVED ÖRÖKRE.
TANÍTVÁNYOD: ANDRÁS
Legyen ez egy örök kvantummechanikai állom a spinek rendeződéséig, amit mások feltámadásnak neveznek.
A KAOTARTIST

2010. december 21., kedd

Oh Freedom!!! Diktatúra???? This is the question

Nincs édesebb a szabadságnál, szebb dolog a szeretetnél, zsongitóbb a békénél, bármilyen a bőre szine a melletted álmodónak  Engem ütöttek ezért 78-ban, megrúgtak 2006-ban, többet má nem kéne.
Unom.
Jó, hogy maradtam, mert most én jövök. 
Érdekes, azt érzem, hogy én irom a blogom, más lekoppintja, vagy ez az intuició, vagy pusztán az objektiv realitásszemlélet, nem tudom, de azt tudom, hogy Ady, József Attila, Radnóti, Nagy László, Jancsó Miklós, Göncz Árpád országában mintha megint nagyon-nagyon félnék. 
Pedig én pörögni akartam Veletek blogászok bluegrasson, s mi szegte kedvem? A tegnap este.

A 60's évek Mo-ról report, És egy Seeger szám Marin Luther Kingről.

A hatalom diszkrét bája, avagy presenilis epidemikus dementia és amnesia a parlamentben, vagy sz@r volt a kávé a büfében, mindenesetre rohanunk a diktatúrába lobogó, kifakult narancssárga vöröszászlókkal!!!

- Nem tőled félnek. Attól, amit az eszükbe juttatsz.
  - Rólam csak az olló jut eszükbe.
  - A szabadság is …
  - Na és? Mindig arról dumálnak.
  - Hát ez az. De más szabadnak lenni, és más beszélni róla. Akit adnak-vesznek, az nem lehet szabad.
    De mondd a szemébe, rögtön nekilát gyilkolni, hogy megcáfoljon.
    Csak beszélnek az emberi szabadságról, de ha meglátnak egy szabad embert, beijednek.”
Idézet a Szelíd Motorosok c. filmből (zene: Janis Joplin: Piece of my heart)
E zenei világ köré csoportosul azután minden:
- az öltözködés és a hajviselet divatja;
- a legkülönbözőbb művészetek (film, színház, irodalom, fotó);
- az addig kisebbséginek számító folk-kultúra beemelése;
- a szexualitás, mint önálló érték megjelenése, s a „szexuális forradalom” következtében a művi
  terhesség-megszakítás (abortusz) és a fogamzásgátló készítmények legalizálásának követelése;
- a legkülönbözőbb kisebbségek vagy elnyomott helyzetben levők (színes bőrűek, nők
  homoszexuálisok) jogainak követelése;
- a tömegkommunikációs eszközök társadalmasításának követelése;
- a szegénység felszámolásának követelése;
- a kábítószer fogyasztás legalizálásának követelése;
- a természeti környezet megóvásának követelése;
- elsősorban pedig a vietnami háború befejezésének követelése.

A béke, a szeretet, a szabadság, a testvériség, az egyenlőség, a szolidaritás, az indokolatlan, nem önvédelemből alkalmazott erőszak elvetése - s folytathatnám még a sort - természetesen régóta létező fogalmak. A woodstocki fesztivált követően azonban gyorsan háttérbe szorultak ezek az értékek olyannyira, hogy közülük számos érték szinte meg sem jelenik napjainkban. Elegendő arra gondolnunk, hogy a jugoszláviai háborút meglehetős részvétlenséggel nézte-nézi a világ, s éppen e háború egyik furcsa eseménye volt az, hogy a németországi zöldek egy esetleges ökológiai katasztrófánál fontosabbnak tartották saját parlamenti csoportjuk megtartását.

Oh Freedom???Egy életünk, egy halálunk, Orbán a mi kis Caesarunk

De a nagy kérdés: ki lesz Brutus? Ilyen mediatörvényt még nem látott Európa, mióta gengszterváltás volt Keleten. Milyen a magyar? Mint a bourbonok. Arccal a KÁDÁR korszak felé. Könyörgöm, mi ez, ha nem cenzúra. Igazam van, kellenek a nagy öregek. Oh Freedom!!! UNION MAID

2010. december 19., vasárnap

Alison Krause and Union Station -Choktaw Hyride

Circle Devil's (copyright A. Szekeres 2008)
Az egyik, hanem a legjobb hegedűs hölgy remek formációkkal
(Mindenki azt gondol, amit akar)
Egyébként is..

Concert Pete Seeger 90 . születésnapjára I.disc finale

Fantasztikus nevek, karácsonyi meglepinek szántam. Itt van Joan Beaz 75 évesen, Pete Seeger unokája, együtt éneklés a Madisonban, We Shall over come stb. Sikerült ott lennem, de közelsem lehet azt az érzést visszadni csak megpróbálni, s talán már ez is valami egy "természettudóstól", aki hivatalból ateista. Kaptam egy érdekes levelet ma reggel, ahol az iró semmit nem értett, vagy a magyarázat volt suta, hogy mi ebben az egészben a felemelő, a csoda, s mi lesz, ha már mind halottak lesznek, de itt vannak, akik átviszik az érzést a túl partra, s reméljük az emberállat nem zabálja fel magát. Egy kis tuning a könnymirigyekre. A plazak még tele, a zsebetek üresek, ami vigasztaló, már megint a jó oldalon állunk, kvázi most Nyugat kezdett el tényleg rohadni. No akkor a szám után ismét pörgés. Nincs pihenő. Ez egy ilyen blog, egy ilyen országban.

Peter Paul and Mary- Jane, Jane

Radiosity by Deviant Vicky (cr:Andrew Szekeres 2008)



Elalvás előtt szintén egy hires trió, annak idején nem szántam rájuk sok helyet. Egy éve Mary Travelers 71 évesen életét vesztette. Zenéjük ma is páratlan a műfajban.

2010. december 18., szombat

Bill Monroe-- Kentucky Mandolin--

Szegény öreg BILL MONROE játszik. Sajnos már Ő sincs az élők sorában, de élő legenda, hisz nélküle a hillbilly mandolin stilusa nem követi Scruggsot és Flattet, és Alan Lomax nem adhatja hármójuk együtt zenélésekor a stilusnak a blue-grass nevet. Nashwille körül nagy melegben a fú kékes árnyalatban játszik. Innen az elnevezés, tanusithatom, valóban.


Circle in roll (Copyright by Andrew Szekeres 2009)

Bill Monroe-Wayfaring Stranger

Radiosity by Deviant Vicky

Vassar Clements , Sam Bush (mandolin) pearl Dougles (dobro) összeállitás

Káosz a káoszban copyright 2009 by Andrew Szekeres
A virtuóz hegedűs mellett a legjobb mai mandolinos és dobrós

Vassar Clements

Mint hegedűs is kicsit lelkiismeret furdalásom volt. Ezért a hangszer legnagyobb egyéniségéről hallunk összeállitást közismert, minden bluegrass band által játszott hegedű domináns dal az ő szerzeménye, illetve átdolgozása nagyrésztKi is Ő? Mr. Lonesome fiddle blues. Vassar Clements.

Old '97 by Earl Scruggs and Lester Flatt

        Kissé infantilis, a 60's évek amerikai mediája, de ők szupersztárok voltak azért. A kép sine advertico (copyright by Andrew Szekeres 2010) -- és ne felejtsük, az előzőek mesterei éltekés élnek, de örökké.. Próbálok a bloggal úgy játszani, hogy a jó kedv legyen ma és a remény holnap.

2010. december 16., csütörtök

Napjaink bluegrass sztarjai egy kupacban fenomenális felvezetéssel


Rolling my sweet babys arms
v. a régi tér vissza vár?

Tony Trischka and Skylight napjaink super bluegrass grouja


I can't believe

Roll with Earl , pörögjünk még

                                                                                                       
                                                                                                                Az ér szava (by Szekeres 2010)

2010. december 15., szerda

Pihenő

És most induljon a következő Seeger disc előtt, ahol a nagy öreg még önmaga, s bölcs.
Induljon a bluegrass, amire már vágytatok, hisz vizes az ágyatok, könnyes a szemetek: Roll in Earl hát drága bloggerek!!!!!!

A fractál méltó a zenéhez: Dance Devil's (copyrigt by Andrew Szekeres 2010)

2010. november 5., péntek

CONCERT III.

A Seeger koncertből további számok, amit a jogvédelem engedett. 
De azért mindenképpen érdemes a két gyémántkezű banjos Bela Fleck és Tony Trishka már-már a klasszikus zene kulcselemeit tartalmazó kettősében gyönyörködni. Ezt hívom én kroatikographikus jazz of the World-nek. Hallgatása is egy adag pszichodeleticum, a 60-s években profán Mari-humanizmus.

2010. október 24., vasárnap

SOK SZERETETTEL A "CONCER III, IV" IS JÖN

SZEKERES ANDRÁS "egyember": Üdvözlet egy szebb korban, több a reménysugár?

SZEKERES ANDRÁS "egyember": Üdvözlet egy szebb korban, több a reménysugár?


Kedves vicces hozzászóló, mondjuk bicska Maxi. Ha majd téged hajtanak mint a marhát fogolyként, nem lesz olyan vicces. Keresd meg a magadnak való oldalt.

2010. október 23., szombat

A SZIVÜNKBEN még igen








91.éves a legendás folk énekes. Írt több száz tiltakozó dalt,-ezeket énekelve suhogtak ránk a gumibotok, a kardlapok, mit az emberállat jól megtanult kezelni-, korlát minden ellen a vietnami háború a globális felmelegedés ellen.. Ő került feketelistára az 1950-es évek végén, aludt a csillagok alatt.takarózott a cotton levéllel, fekete munkások között, utazott "hobókkal" vagonok alatt,de még mindíg szól a kommunista?? "People's World" Még felhangzik egy szerelmes filben a "This Land is Your Land", Woody Guthry barátja száma, ami a Lincoln Memprial előtt már a harmadik generáció, Bruce Spreengsten és fia kiséretében önkívületben élt állt..

Kedves Blogászok, én így képzeltem, az élet másként hozta, de mindketten egyet akarunk: viágbékét, S ha mindenki akkor nincs baj. Nekem ez az októberi üzenetem, (nagyképűség, mert ez a juliusi, decemberi is) de erről az időről ismereteim nagyon hiányosak. Csak a szeretet igényem és adni akarásom a nagy, s a küzdelem minden helyzetben az igazságért, a békéért, a megkülönböztetés ellen,  AZ ÉLETÜNKÉRT. We shall over come!!
                                                                                                              "A blogger, csak egy ember."

A CONCERT II. (Izelítöül, a "nagy számok elött")


A CONCERT I. (Sok kínlódás után)

2010. október 10., vasárnap

"Nashwille blues" by Andrew Szekeres (2004)


A bloggernek is van szíve, ezért nagyon sok szeretettel küldöm ezt a kicsit kifacsart, de bőgő nélkül nagyon "kellemetlen számot" kedves barátomnak Matzkó Lászlónak, Ő tudja miért, ettől pedig up to You :"Nashwille" blues, valaha mindannyiunk álmai városa. Én banjóztam is ott az utcán, de az utcasarkon egy 10 éves collega jobban tudott, így hát odébb mentem.

2010. október 5., kedd

És a MÁGUS 15 évvel korábban



Ez után pedig a Seeger teljes koncertje következik, remélem örömötökre