"Celtic Women"

From Wikipedia, the free encyclopedia

Celtic Woman
Origin	Ireland
Genres	Celtic, Folk, New Age, Adult Contemporary, Classical
Years active	2004–present
Labels	Manhattan
Website	CelticWoman.com
Members
Chloë Agnew Lisa Kelly Lisa Lambe Máiréad Nesbitt
Past members
Órla Fallon Lynn Hilary Méav Ní Mhaolchatha Deirdre Shannon Alex Sharpe Hayley Westenra

Celtic Woman is an all-female musical ensemble conceived and assembled by Sharon Browne^[1][2] and David Downes, a former musical director of the Irish stage showRiverdance.^[3][4] Downes' concept was to tap into the American marketplace's taste forCeltic music and culture by confecting a group that blended the Irish elements of Michael Flatley's music and dance with the structure of all-girl pop groups such as Spice Girls andPussycat Dolls.^[5] In 2004, he recruited five Irish female musicians who had not previously performed together: vocalists Chloë Agnew, Órla Fallon, Lisa Kelly and Méav Ní Mhaolchatha, and fiddler Máiréad Nesbitt, and shaped them into the first lineup of the group that he named Celtic Woman. Downes chose a repertoire that would range from traditional Celtic tunes to modern songs.

The group's lineup has changed over the years; in 2009, the group consisted of Chloë Agnew, Lynn Hilary, Lisa Kelly, Alex Sharpe and fiddler Máiréad Nesbitt; Alex Sharpe left the group in May 2010.^[6] Five albums have been released under the name "Celtic Woman": Celtic Woman, Celtic Woman: A Christmas Celebration, Celtic Woman: A New Journey, Celtic Woman: The Greatest Journey, and Celtic Woman: Songs from the Heart. The group has undertaken a number of world tours. Cumulatively, albums by Celtic Woman have sold over 6 million records worldwide^[7]

The foundation for Celtic music's popularity outside Ireland and Europe was built by tapping into the success of artists such as Enya and Clannad, along with stage shows Riverdanceand Lord of the Dance. Celtic Woman has been described as being "Riverdance for the voice."^[8]

Contents  [hide] 1 Albums 2 Tours 3 Membership 4 Discography 5 See also 6 References 7 External links

[edit]Albums

Celtic Woman was taped on 15 September 2004 for PBS television at The Helix, Dublin, Ireland, in front of a sold-out audience. Organized by producer Sharon Browne, Chairman & CEO Dave Kavanagh, and musical director and composer David Downes, this performance was first broadcast on PBS during March 2005 in the United States, and within weeks the group's eponymous debut album, Celtic Woman, reached #1 on Billboard's World Music chart, eventually breaking Andrea Bocelli's long-standing record of chart-topping longevity on 22 July 2006 by having stayed at #1 for 68 weeks.^[9] The album held the top position on the Billboard World Music chart for 81 weeks total.^[10] Much of the group's success in America has been credited to the extensive PBS publicity throughout 2005. The live performance at The Helix was released on DVD alongside the studio album.

The release of the second album, Celtic Woman: A Christmas Celebration, on 19 October 2006 knocked their first album to the #2 spot on the World Music chart.^[10]

In preparation for their third studio album, Celtic Woman performed at Slane Castle in County Meath, Ireland, on 23 and 24 August 2006, with this show airing on PBS during December 2006. The studio album, titled Celtic Woman: A New Journey, was released on 30 January 2007. As with their debut, the live performance was released on DVD simultaneously. This album immediately hit the Billboard 200 at #4^[11] and the Billboard World Music chart at #1,^[12] moving their previous two releases down a notch and securing the top three positions on that chart for the group.

In response to the popularity of the performance at Slane Castle in 2006, PBS aired a special concert of Celtic Woman performing again in The Helix Theatre, Dublin, Ireland on 7 December 2007. This performance included songs from the group's second album, Celtic Woman: A Christmas Celebration.

A fourth album, Celtic Woman: The Greatest Journey, was released in 28 October 2008. The group's fifth album, Celtic Woman: Songs from the Heart, was released 26 January 2010. It peaked at #48 in July 2010 on the ARIA Top 50 Albums chart.^[13]

The group recently released their sixth album, Lullaby, available through PBS pledge or the QVC shopping website.^[14] On February 15, 2011, it was released by other major retailers as a limited edition album. It reached #1 on the World Charts and #3 on the Children's Charts, a first for Celtic Woman.

[edit]Tours

Celtic Woman has performed three tours in America, with additional performances overseas. The group appeared live in more than a dozen US cities in 2005 for their original album debut.^[15] The group toured the United States twice with their "Celtic Woman: A New Journey" tour, visiting 88 cities in 2007 and over 75 cities in 2008. In early April 2008 it was announced that The High Kings would be opening the act for the group through June 2008.^[16]

The 2009 Isle of Hope Tour was announced in late 2008, and features a blend of original music from composer David Downes and Brendan Graham (the author of the group favorite "You Raise Me Up"), renditions of songs such as "Fields of Gold" and "Have I Told You Lately That I Love You" and traditional performances of "Danny Boy", "The Sky and the Dawn and the Sun" and "Spanish Lady". This tour finished on 22 November 2009.

A new tour called "Songs from the Heart", featuring some of the same music and some new music, began in February 2010.^[17][18] PBS television presented a special concert starting 28 November 2009. It was taped in HD at the Powerscourt House & Gardens. It included a 27-member film orchestra, Discovery Gospel choir, 12-member Aontas Choir, 10-member Extreme Rhythm Drummers with an 11-piece bag pipe ensemble.^[19] A second "Songs from the Heart" tour opened in February 2011 with three singers (Agnew, Kelly, Lambe) and one fiddler (Nesbitt) and consists of about 80 concerts in North America in spring 2011^[20] and 10 performances in Germany and Austria during summer 2011.^[21]

[edit]Membership

The original performers in Celtic Woman were Chloë Agnew, Órla Fallon, Lisa Kelly, Méav Ní Mhaolchatha, and Máiréad Nesbitt. During Ní Mhaolchatha's pregnancy in 2005, Deirdre Shannon was selected to fill her place during tours. Shannon departed in February 2006, and Ní Mhaolchatha returned to the group in time to record A New Journey and tour for that album.

The second lineup change was announced on 6 September 2006, with the announcement that Hayley Westenra officially joined Celtic Woman on 24 August 2006.^[22] As well as being featured on the album and DVD for A New Journey, Westenra alternated with Ní Mhaolchatha during tour events to maintain the live five-person lineup.^[23]

On 20 August 2007, Ní Mhaolchatha took a permanent break from Celtic Woman to focus on her solo career. Ní Mhaolchatha's replacement, Lynn Hilary, made her first appearance on 10 October 2007 in Estero, Florida, United States.^[24][25]

In December 2007, Lisa Kelly, who was expecting a new child in 2008, took maternity leave from the group. Alex Sharpe filled her position on the A New Journey tour during this leave.^[26]

For the 2009 Isle of Hope Tour, the group comprised vocalists Chloë Agnew, Lynn Hilary, Lisa Kelly and Alex Sharpe; and fiddler Máiréad Nesbitt. The Celtic Woman website reported that Órla Fallon was taking a full break to spend time with her family and focus on recording a new solo album and that, therefore, Alex would take over full time in Órla’s place.

The group completed the entire 2009 tour as well as the first leg of the Songs from the Heart tour, from February to May 2010, with this lineup. After the tour ended, it was announced that Alex Sharpe would take a full-time break from Celtic Woman in order to spend time with her family.^[6]

After the Songs from the Heart tour, in November 2010, Lynn Hilary announced that she was leaving the group to return to Ireland.^[27]Singer and actress Lisa Lambe joined the group as part of the 2011 tour lineup.

When asked how the group members got along, member Lisa Kelly responded,

"We get along because we're so different. Chloe Agnew is hip, Méav Ni Mhaolchatha is rational, Orla Fallon is angelic and Mairead Nesbitt is energetic."^[28]

According to Chloë Agnew, the friendship between the vocalists was the number one question they were asked. She explained:

"I think people are always looking for a 'Desperate Housewives' story, that they all hate each other and nobody actually gets along. It's all for show. And the truth of the matter is, it's not. The reality is we do all get along. The five of us are like sisters, best friends."^[29]

Celtic Woman - The Voice (with lyrics)

Celtic Woman - Nella Fantasia

Celtic Woman - The last Rose of Summer

Celtic Woman - The last Rose of Summer

Celtic Violinist

The Dubliners - Whiskey in the jar

Dublini emlék 2011 07.30.

Mi voltunk a győztesek, a vesztesekről nem készült kép.

The Dubliners - Rocky Road To Dublin

The Highwaymen - Big River

The Highwaymen - Highwayman

Willie Nelson sings Amazing Grace, Amsterdam (2007)

Tabhair Dom Do Lamh

The Planxty : Raggle Taggle Gypsy/Tabhair Dom Do Lámh

Pllanxty biographia

PLANXTY

The appearance of Christy Moore, Liam O’Flynn, Andy Irvine and Dónal Lunny as the band Planxty in January 2004 re-opened the case on what has to be one of Irish music’s richest legacies.

When some 12,000 people poured into Vicar St in Dublin and the Glór Irish Music Centre in Ennis, County Clare for Planxty’s first live dates in well over twenty years, it became apparent that these concerts were being celebrated not just by an audience of veteran folk music aficionados, but equally by a whole new generation of younger fans who previously could only dream of how Planxty sounded in the flesh. How beautiful it was to watch sons and daughters with mothers and fathers joined in mutual appreciation of these four musicians and their very unique musical chemistry. In fact, even Planxty’s own children got to see them perform together for the first time.

Planxty remain an important band for so many reasons. Revitalizing the Irish music scene at the lip of the 70s with a set of folk and traditional songs and tunes performed with an unusual line-up of instruments that included bouzouki, mandolin and guitars with uileann pipes, bodhrán and tin whistle, they brought ensemble playing to new and exciting heights, and traditional music to a whole new audience. At a time when the zeitgeist pointed towards rock music and folkies were turning electric, Planxty proved there was even more exhilarating music to be culled from acoustic sounds.

The band first came together for Christy Moore’s groundbreaking Prosperous album in 1970. Christy was a Kildare singer who spent much of the late-60s touring the British folk circuit. Disappointed with the lack of empathy the English session musicians had for the Irish songs on his debut album Paddy On The Road, Christy convinced producer Bill Leader to bring his mobile recording unit to Prosperous, Co. Kildare to record his second album with a band of Irish musicians of Christy’s choice. They set up in the basement of his sister Anne’s house (the front of which famously adorns the cover of the album) with a core band featuring Dónal Lunny, Andy Irvine and Liam O'Flynn.

Lunny was an old school pal of Christy’s who had been a member of a number of groups and had scored some success with the dashing folk-pop trio Emmet Spiceland. Andy Irvine was a London born child actor turned Woody Guthrie inspired troubadour who moved to Dublin in the 60s and became engrossed in the folk set that centred around O’Donoghues Pub on Baggot Street. He collected songs from the old books of the National Library and from Ciarán MacMathúna’s radio programmes and formed the hugely influential Sweeney’s Men, of whom Christy Moore was a big fan. By this time Liam O’Flynn was already one of Ireland’s most renowned pipers, a student and disciple of such giants as Leo Rowsome, Seamus Ennis and Willie Clancy. Another Kildare man, he had first been encountered by Christy and Dónal playing at sessions in Dowlings Pub in Prosperous many years previous.

The musical synthesis these players generated was so strong that the following year they formed a band that literally revolutionised Irish folk music. Their style was influenced by Irvine’s obsession with Eastern European musics, O’Flynn’s repertoire of traditional dance tunes and 17th century Carolan music, as well as the singing of the great John Reilly and the scoured pages of the PW Joyce Collection. They had many great musical attributes from Christy’s soulful voice and the mighty thump of his bodhrán to Dónal and Andy’s celebrated bouzouki-mandolin interplay, and Liam’s ability to lift the music into the stratosphere with his virtuoso piping. 

BACK TO TOP ^

Planxty first came into contact with the Irish public when they opened for Donovan on his Irish tour of 1971. With audiences going absolutely bananas for them night after night, Planxty had officially landed.

Planxty’s first album was self-titled, although commonly referred to as “The Black Album,” and remains a landmark recording in Irish music. Tunes such as Merrily Kissed the Quaker and Sí Bheag Sí Mhor were perfect examples of the Planxty sound and energy. Raggle Taggle Gypsy segued into the 17th century harp tune Tabhair Dom Do Lámh was a classic show stopper. And Andy Irvine’s own West Coast of Clare was one of the most lucid and melancholic love songs of its time. Planxty made two more great albums in their first period, The Well Below the Valley and Cold Blow & the Rainy Night, the latter featuring Andy’s old Sweeney’s Men comrade Johnny Moynihan replacing Dónal Lunny. Paul Brady also joined the band soon after, and Christy departed in 1975. Eventually their enthusiasm began to wane and they disbanded that same year.

During the interim Christy picked up the pieces of his solo career, Dónal formed another legendary group called The Bothy Band and concentrated on production. Liam O’Flynn collaborated with many great musicians. And Andy Irvine formed a duo with Paul Brady and made their famous self-titled 1976 album with Dónal producing.

By 1979 it seemed the Planxty players were ready to pick up where they left off. They reformed with the original line-up, with the addition of the Bothy Band’s Matt Molloy on flute (who went to join The Chieftains after one album). They recorded their fourth album After the Break and toured Europe extensively. The album features the rousing Bulgarian dance tune, Smeceno Horo, a big hit in the live set.

During this period of Planxty the musicians were careful not to neglect their individual careers. The recordings and tours were subsequently more sporadic. The music, however, was intricate and beautiful and on the following two albums, The Woman I Loved So Well and Words & Music, they surpassed themselves again. Additional musicians such as Noel Hill and Tony Linnane, Bill Whelan, James Kelly and Nollaig Casey contributed to various songs and performances over this period.

By 1982 the writing was on the wall for Planxty. Christy and Dónal had become more engrossed with the band Moving Hearts and not long after the release of Words & Music in 1983 the band fizzled out. 

BACK TO TOP ^

The screening of a documentary on Planxty as part of the No Disco music series on RTE in March 2003 revealed a whole new generation of musicians involved in many different realms of music with plenty to say about the influence and inspiration of Planxty’s music.

The documentary itself served as an inspiration to Planxty, and on October 11 2003 Christy, Dónal, Andy and Liam performed to some 200 lucky people at the Royal Spa Hotel in Lisdoonvarna, Co. Clare where they had been rehearsing that week. Buoyed by the reception they received, they decided they were ready for live performance again.

Following their official concerts in Vicar St and Glór in January and February 2004 Planxty released a live album culled from these performances, produced by Dónal, titled Planxty Live 2004. This recording documents the timeless magic of Planxty, the incredible durability of their music and the love that people have for these four musicians.

Here Planxty sound better than ever, which is not surprising since all four members have continued to play music. Listen to Christy sing Little Musgrave. Listen to his voice and diction. It’s the sound of a man still at the top of his game. Hear Liam O’Flynn bend the notes of An Buchaill Caol Dubh into a sorrowful tapestry and then raise the roof as he enters the fray An Tabhair Dom Do Lámh as the audience cheers him on. And listen to Andy and Dónal weaving in and out of each other with the greatest finesse.

Some thought it would never happen. Now it has it seems as though it was always inevitable that these players would be drawn back to each other. Who knows what will happen next? 

BACK TO TOP ^

close window 

Planxty on late late show

Planxty - As I Roved Out (Live 1980)

The Fureys- When You Were Sweet Sixteen

Mary Black - No Frontiers

The Holy Ground - Mary Black - (Trad.)

Mary Black - Fields Of Gold

Mary Black Biography

MARY BLACK  (Jackie Hayden - Music Writer - Hot Press) For the last quarter-century, singer Mary Black has been a dominant presence in Irish music, both at home and abroad. She has shared stages, tv shows and recording studios with some of the most revered performers of her time. She has also played a frontline role in bringing Irish music, past and present, to an increasingly appreciative and ever-growing global audience. The San Francisco Chronicle has described her as "One of the best interpretative singers around". At a time when less adventurous performers preferred to stick exclusively to the well-worn ballads from Ireland’s rich music heritage and the more obvious hits from contemporary writers, Mary explored the best work available from new composers and mined the rich seams they offered. That commitment to fresh material, combined with her unique interpretations of the songs she chooses, saw her release numerous albums that achieved platinum sales status and spawned countless hits.  Indeed, one of Mary’s albums - No Frontiers - spent more than a year in the Irish Top 30!  To the acclaim and awards Mary has received over the years from both the public and the critics must also be added the esteem she has generated from her fellow artists.  Indeed, many of them have recorded and performed live with her, including Emmylou Harris, Mary Chapin Carpenter, Joan Baez and Van Morrison, not to mention a host of Irish traditional musicians and singers. Along the way she has also recorded and performed with her siblings in The Black Family and with her highly successful sister Frances. Coming from an intensely musical family, with her mother a fine singer and her father an entertaining fiddle player, Mary first came to the music public’s attention in the late ‘70s as a member of the group General Humbert with whom she recorded and toured. In 1983 she teamed up with guitarist/producer Declan Sinnott (later to become Christy Moore’s musical sidekick) and released her eponymously-named debut solo album. It reached No. 4 in the Irish Charts and is ranked among the best Irish albums of the early 1980's.  It won her the Irish Independent Arts Award for Music, the first in a staggering sequence of awards that continue to come her way. Mary then joined an early incarnation of the legendary Irish folk group De Danann, with whom she made two acclaimed albums. She re-united with Declan Sinnott (formerly of the pioneering Horslips) to record her second solo album Without the Fanfare in 1985.  That album achieved gold sales status. 1987 saw the release of her first multi-platinum album By the Time it Gets Dark and lead to The Telegraph in the UK describing her voice as "serene and achingly beautiful". By now a household name throughout Ireland, she was named Entertainer of the Year in 1986 and Best Female Artist in 1987 and 1988. But her popularity reached a new level with the release of the pioneering album No Frontiers in 1989. It generated triple-platinum sales as Mary's reputation began spreading far beyond her native shores to Europe, Australia, Japan and the USA, thanks to her superb stage shows and the success of her recordings in those markets. Babes in the Wood came in 1991, arriving in the Irish charts in the No 1 slot, and was followed by two sell-out shows at London’s prestigious Royal Albert Hall.  Her UK concerts prompted hugely positive reviews from The Guardian, The Times and The Telegraph. She was also featured on the cover of the US music trade Bible Billboard which described her as "a firm favorite to join the heavy-hitting ranks of such Irish artists as Enya, Sinéad O’Connor and Clannad's Máire Brennan in the international marketplace.” They were right. Not surprisingly, her next album The Holy Ground in 1993 went platinum on the day of its release, followed by five sell-out shows at the Point Theatre in Dublin to an audience of 20,000.  Her next album Circus in 1995 entered the British top 20 album charts. But ever one to seek new challenges, Mary invited renowned American producer Larry Klein to produce her 1997 album Shine which she recorded in Los Angeles. Speaking with the Angel followed in 1999, her unerring ear for quality contemporary songs unearthing new material by composers of the vintage of Shane Howard, Noel Brazil and Steve Cooney. As Ireland’s leading music magazine Hot Presssaid: “If it is a benchmark in excellence that you seek, a life-affirming statement, then this is the album for you. Staggering stuff.” In 2002 Mary was the subject of the revealing documentary Still Believing. It celebrated her extraordinary life in music, tracing her progress from her birthplace in Dublin’s inner city on a journey that has seen her conquer the musical world. Its recording was followed by a video of Mary and her band filmed on the final night of a triumphant week-long run at the Olympia Theatre in Dublin – one of Mary’s favourite venues. (The documentary and the live show were released together as Mary Black Live and accompanied by a live audio CD recorded at various venues around the world.) In 2005 Mary moved to West Kerry to record her first studio album in six years, Full Tide. It not only included songs by some of her favourite writers such as Bob Dylan, but it saw her make her debut as a composer in her own right. As Hot Press magazine said of it, “Mary Black is just hitting her vocal prime, singing with a newfound ease and confidence”. 2008 marked the 25th anniversary of Mary's first solo album, and to celebrate the momentous occasion Mary released a special compilation double album 25 Years/25 Songs. It featured a personal, hand-picked selection of gems spanning Mary's career and it still serves as a testament to the extraordinary range and quality of both her vocal prowess and her astute song selection. Mary recorded two brand new songs for the project, and the album went straight to No. 1 in the Irish charts, where it remained for a staggering five weeks, spending over seven months in the Irish top 40! The British magazine What Hi-Fi? considers Mary Black's voice to be so pure that they have repeatedly used it for comparing the sound quality of different high fidelity systems. In an industry noted for its fickleness and its almost insatiable need for fresh novelties, Mary Black’s enduring successes have proven that her depth of talent and her love of singing transcend the generations, as well as national and musical boundaries too. She is indeed a real Irish treasure and her talent a gift from this small Ireland to a grateful world.
RECOGNITIONS
1983   -    Irish Independent Arts Award 1986   -    National Entertainment Awards / Best Female Artist 1987   -    I.R.M.A. - Best Female Artist (Irish Recorded Music Awards) 1988   -    I.R.M.A. - Best Female Artist 1992   -    I.R.M.A. - Best Female Artist 1993   -    Hot Press Awards - Best Irish Solo Artist 1993   -    National Entertainment Personality of the Year 1994   -    I.R.M.A. - Best Female Artist 1994   -    I.R.M.A. - Best Irish Album / The Holy Ground 1994   -    Belfast Telegraph E.M.A. - Best Irish Solo Artist 1996   -    I.R.M.A. - Best Female Artist. 2000   -    Irish Music Magazine – Best Female Folk  Artist 2001   -    Irish Music Magazine – Best Female Folk Artist 2003   -    Irish Music Magazine – Best Contemp. Female Artist 2005   -    Irish Music Magazine – Best Female Folk Artist 2006   -    The Irish Post   -- Lifetime Achievement Award

Mary Black - Sonny

Mary Black - Bright Blue Rose

Todd Taylor - Banjo Blues -Live Las Vegas 1989 20 years ago With Marshal...

Todd Taylor biographia a világ leggyorsabb banjosaról

Four Time Grammy Nominee & "Guinness World Record Holder For Fastest Banjo-And Also First Person To Establish World Record And Current Holder"FOUNDED: 1974, Spartanburg S.C. By James Taylor, Todd Taylor, Known As The Taylor Twins, Toured The Bluegrass Circuit with Legends In Bluegrass such as Bill Monroe, Carl Story, Jim & Jesse, Grand Ole Opry, With Roy Acuff Nashville Network, Nashville On The Road Show With Major Country Acts, Major Appearances On Such Network TV Shows As "Live With Regis & Kathie Lee" ABC-TV-New York-CBS Television Networks Los Angeles, Todd Became The First Banjo Player In History To Take The Banjo To The Rock-n-Roll Worldwide Top-40 Countdown From Hollywood California On The Rick Dee's Weekly Top-40 As A Solo Instrument, With His Remake Of The Classic Rock Tune "FreeBird" AKA-Taylor's Freebird. Todd's Most Prestegious Accomplishments To Date Is Being A Grammy Nominated Recording Artist, Todd Was Grammy Nominated Two Years In A Row, A Great Acheivement In The Music Industry. Blazin Bluegrass Banjo Cd-Two Nominations Todd Taylor -Taylor Made Bluegrass Cd -4 Nominations Grammy Nominated Artist Todd Taylor presents his newest album "Taylor Made" A collection of original songs, some old standards arranged by Todd and some seldom heard classics done in Todd's fabulous banjo style. Todd's Grammy Nominated Album "Blazin Bluegrass Banjo" of last year was a great album. "Taylor Made" promises to eclipse the former album in both sales and popularity to say nothing of garnering more Grammy Nominations for the finest banjo player in the world! Todd Taylor a performing artist since age 6, worked with his twin brother Allen as the "Taylor Twins". They Performed with such legendary bluegrass acts as Bill Monroe "The Father Of Bluegrass", Carl Story, Roy Acuff and many more. 

Todd Taylor -EL CUMBANCHERO

Tim Weed and the Modern Mandolin Quartet

Szenzátiós ritkaság az együttes. Ami érdekes egy Bluegrass számmal fejezik be, de rengeteg az amerikai folk betét. Az utóbbi évek legnagyobb élménye a következővel együtt.

Fishing Country Jerry Adams Todd Taylor

The Irish Rover - The Dubliners

Emmylou Harris, Mary Black Dolores Keane : Sonny

Mary Black - Song for Ireland

Talán ez a hazám, vagy nincs is, annyi utaztam Ösztöndíjak, évenként más kúltúrák- Furcsa, az ír, amihez mindíg visszatérek. Matzkóval többször beutaztuk, tanította a nyelvüket, megtanultam mi a szabadság.. AZ IGAZI SZABADSÁG. Nem a Kelet-európai sőr-, bor-, kolbászfesztivál szabadság.

Drága barátaim, nagyon közel álltok hozzám, nagyrésztek gyermekkeromtól ,amit Steve nagyon találóan kronológiainak nevezett. Igaza volt. Ezért a hosszabb ír block.(facebook bejegyzés)

The Dubliners - Song for Ireland

Fastest Firefox: World's Fastest Banjo Player

"By Grace" No Longer an Orphan

The Infamous Stringdusters with Sam Bush & Scott Vestal

J.D. Crowe & The New South - Flint Hill Special

Down In the Willow Garden

Grateful Dead - Deep Elem Blues (acoustic)

Jens Koch IBMA 2010

Mi Miért?

Kedves blogászol!

Némi elfoglaltság, feszített munka és szívbaj (ritmuszavar) áll mögöttem. Ezért volt, hogy kedvenceimből osztottam meg veletek néhány dolgot. Közben komplettálódott a 10 DVD-ből álló heroilus alkotásom, ami a legjelentősebb zenészeket, dalokat öleli fel 1920-s évektől, Woddy Guthritól napjainkig, a NewGrass-ig.

Ezekből fogtok válogatást hallani, a 10 DVD anyagából, valamint az azóta készített fraktáljaimról sem feledkezzünk meg, egy jelentős kiállítás sorozat előtt.

S mivel a blog címében utalt káoszt népünk nagy vezére is jócskán generálja, mondhatnám két lábbal tapossa a nemzet lakosságát a létminimum alá, csakhogy maga gőgjének hülyeségeit igazolja megmaradok régi jó szokásomnál, az igazság nevében sok minden megszólal a blogon.

A régi szép idők tanúi személyesen is elérhetők a facebook oldalamon.

Savanya Pista Kanadából, Vörös Andor a Bojtorjánból, Muzsay András, s egy-két meglepetés. 

Yerushalayim Shel Zahav: A Tribute to the Golden City and Shuly Nathan (...

Guinness World Record Todd Taylor Fastest Banjo

Johnny Cash - Hurt - My Tribute

Behind the Scenes: School of Fiddle with Darol Anger

In the End it Was the Whiskey

Lonesome River Band - Them Blues

Aerials - SOAD - Igor Presnyakov - acoustic guitar

Dailey & Vincent - Country Roads (John Denver)

Kellemes weekendet Mindenkinek.

Bill Monroe - The Wayfaring Stranger

I get chills each time I watch this video... This is Bill Monroe, by himself, singing The Wayfaring Stranger.

Blackthorn - Lonesome Boatman - Follow me up to Carlow

Egy klasszikus tradicionális ír dal a lyric kategóriából.

Dubliners-Whyski in the Jar

Türelem

Kedves Blogászok!

Elnézést kérek mindenkitől, de úgy be voltam havazva, mint a Déli-sark.Emberi számítások szerint
bár ebben az országban csak az a biztos, hogy valamivel megint kib@sznak a nem "elittel", május 5. után már 
több friss saját feltöltés lesz a blogon. Addig is maradunk az ír népzenénél, Irish Rover, Dubliners a két prominens híres együttes, kipocakosodva, de még míndíg kitűnő muzsikával. Megkaptam Amerikából Woody Guthry életéről szóló DVD-t, a Bound of Gloryt, ebből is kicsempészek néhány Neil Young felvételt. Kellemes majálist. Az én Istenem áldjon meg mindannyiotok. Természetesen friss fractálokat azért gyártottam, rájöttem a mozgás előállítás technikájára.

Sör Kolbász Transzparens minden van. Nem változott itt semmi, legfeljebb gengszterváltás.

Sea Colours Part 3 of 5

Celtic music Musica celta ZAMBURIEL en FNAC - The piper o'Dundee

Trini Lopez - This Land is your Land

Néhány alapadat az ír zenéhez

A legrégebbi ismert ír dallam, a Callino ("I am a girl from beside the River Suir"), egy XVI. század végéről származó kéziratban maradt fenn. A könyv, amelyet ma a dublini Trinity College könyvtárában őriznek, 1584-ben készült és a William Ballet's Lute Book címet viseli. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk tisztában azzal, hogy a zene és ének az emberek és népek legrégebbi társa, csak azt, hogy nem voltak lejegyezve, vagy elvesztek. Az ősi ír sagákban hivatkoznak a különböző énekstílusokra, szerepelnek a hárfások, dudások, kürtösök. Ezen alkotások datálása vitatott, de feltétlenül a VIII-IX. század előtt keletkeztek. A X-XI. században készült kelta keresztek gyakran ábrázolnak hárfásokat és furulyásokat.

A XII. századból maradt fenn egy Giraldus nevű welszi utazó beszámolója, mely szerint gyönyönyörű hárfázást hallott írországi útja során. A dalok eredetéről annyit lehet még tudni, hogy az udvari költők, a bárdok, változó ritmikájú, de azonos szótagszámú - leggyakrabban 7 - sorokból álló költeményeiket hárfakíséret mellett adták elő. Az angol hódítás miatt eltűnik az ír vezető réteg, a bárdok patrónusa, s ez a bárdok, s költészetük végét is jelenti. A kötött ritmikájú verselés a XVII. század közepétől jelenik meg, a bárdok iskoláinak megszűnése után. Régi ír hiedelem, hogy a zenének, különösen az éneknek és a hárfázásnak, mágikus ereje van. A zene hatalma elaltathatja, felvidíthatja vagy elszomoríthatja az embereket. Az altató dalok neve Suantraí, manapság bőlcsődalok (lullabies) formájában ismertek, az élénk, vidám dalok neve Geantrí, míg a szomorúaké Goltraí.

Az 1700-as években több dalgyűjtemény is megjelenik nyomtatásban, amelyek egy része, vagy egésze ír. Az egyik korai és jelentős gyűjtő Edward Bunting (1773-1843), templomi orgonista volt Belfastban. A politikai és kulturális nacionalizmus egyik jelentős eseménye volt, amikor 1792 július 11-13. között megrendezték a hárfások fesztiválját, amin az utolsó tíz, hetven és kilencven év közötti zenész vett részt, közöttük hat vak. A fesztivál nem titkolt célja a hárfások dalrepertoárjának megmentése volt. Bunting sorra járta a hárfásokat és lejegyezte az általuk játszott dallamokat. Az élete során kiadott több mint háromszáz dallamból hatvanhat e fesztivál eredményeként maradhatott fent "GENERAL COLLECTION of the ANCIENT MUSIC of IRELAND" című művében. Az ezzel megkezdett rendszeres gyüjtőmunka eredményeképpen az 1800-as évek közepére-végére mintegy tizenegyezer eredeti dalt sikerült lejegyezni és publikálni.

A legismertebb hárfás zeneszerző Turlough O'Carolan (1670-1738) volt, aki kora zenei életének jó ismerője, műveiben nem nehéz felfedezni pl. Corelli hatását. Több mint kétszáz dallamot alkotott, jónéhányat szöveggel együtt. Életében ismert és elismert zenész volt, művei már élete derekán megjelentek nyomtatásban. Egy kovács fia volt, akit jó nevelésben részesített a jó eszű gyereket felkaroló helyi földesúr felesége. Mivel tizennyolc éves korában egy fertőző betegségben elvesztette szeme világát, egy hárfás mellé adták zenét tanulni, majd három év multán egy lovat és egy vezetőt kapott és megkezdte vándorzenész életét. Szerte az országban, amerre eljutott, szívesen látták és bőségesen megvendégelték megbecsülve zenéjét. Kompozícióval vendéglátói családi eseményeit örökítette meg, általában házasságokat és temetéseket.

A hárfások kifinomultabb ill. a népdalok egyszerűbb dallamait aztán nem egyszer hivatásos költők használták fel verseik népszerűsítésére, ezeknek gyakran politikai töltete is volt, az angol elnyomókat, ill. a rivális politikai irányzatokat támadták velük.

Az ír zene legfontosabb hét hangszere a duda, a hárfa , a furulya, a fuvola, a hegedű, a harmonika és a bodhrán (ír dob). Egy építkezés alkalmával a XII. századból származó csontfurulyákat találtak Dublinban. Angolul Tin Whistle (fém furulya) és Penny Whistle (olcsó furulya) néven, írül Feadán és Feadóg néven ismertek egyes fajtáik. Két fő típusuk van, a "Clarke" elkeskenyedő, fémtestű fafúvókás hangszer, a jobban elterjedt "Generation" fémcső, műanyag fúvókával. A cső méretétől függően (a kisebb magasabb hangon szól) más-más skálán lehet rajtuk játszani.

A fuvolák a furulyákból alakultak ki, lehetővé téve az oldalirányból befújt levegővel vibráló hangot előállítani. A hagyományos fuvolák fából készülnek (ébenfa, rózsafa), lyukait az ujjakkal kell lezárni, míg a koncert fuvolák lyukai mechanikusan zárodnak, lehetővé téve a gyorsabb futamok lejátszását. A dudákat korábban a skót dudához hasonlóan szájjal kellett levegővel feltölteni, majd a Boyne-i csata után uralkodóvá vált a hónaljba helyezett fújtatós változat, az Uillean Pipe (könyök duda). Az új típus sokkal finomabb játékot tett lehetővé, mint a harci hangszerként használt régi. A hárfák régebben fémhúrokkal készültek és a zenészek a körmeikkel pengették őket, amivel erőteljes hangzást értek el vele. Az 1750-es évektől bélhúrral, manapság műanyag húrokkal készülnek a hárfák és az ujjbeggyel pengetik őket, amitől sokkal lágyabb lett a hangzásuk. A XVIII. századtól az ír tánczene fő hangszere a 4 húros hegedű. A hegedűsök a táncmulatságokon egy zsámolyon ülve zenéltek, s előttük volt elhelyezve a kalapjuk a díjazás begyűjtésére. Mivel a hagyományok szerint csak a reel-ek után járt nekik néhány penny (a lányok dobták be a kalapjába, de a partnereiktől származott), máris magyarázatot kapunk a reel-ek nagy arányára a tánczenei hagyományokban. Az ír dob, a bodhrán (ejtsd: borán) egy oldalas, kecskebőrből készül és minél nagyobb átmérőjű, annál mélyebb hangot ad az ujjak hátával ill. a kétfejű, fa vagy csont ütőkkel való megszólaltatásakor. A bodhrán mellett csontokat vagy kanalakat is használnak ritmushangszerként. A harmonikának két fajtája használatos, ez egyik a tangóharmonika (accordion), a jobboldalán billentyűzettel, a baloldalán nyomógombokkal, a másik a koncertina, amelyik kisebb, s hatszög alakú oldalain csak nyomógombok vannak. Újabban elterjedtek a folk együttesekben a különböző pengetős hangszerek, mint a mandolin, bendzsó, gitár.
Az ír dalok legnagyobb része szerelmi dal, amelyek gyakran részben vagy egészben panaszdalok, a szerelem, a szerelmes elvesztéséről vagy az elérhetetlen kedvesről szólnak. Az ír nyelvű dalok hagyományos előadási módja a sean-nós, amely kíséret nélküli, a dallam szépségét kiemelő, egyéni díszítéseket alkalmazó, a ritmust gyakran változtató éneklés, melyben a szövegnek ugyanakkora szerepe van, mint a dallamnak. Az énekes nem változtatja éneklés közben a dinamikát, mintha csak magának beszélne. A hazafias vagy forradalmi dalok általában szerelmi dalok új szöveggel, majdnem mindig angolul. Ezek a XVIII. században alakultak ki, általában városi, literátus szerzők alkották meg őket, majd szájról szájra terjedve váltak népszerűvé. A különböző tevékenységekkel kapcsolatos munkadalokból elég kevés van, valószínűleg régebben több volt belőlük, s a gyáripar uralkodóvá válásával halhattak ki. Az angol nyelvre való áttérés folyamán sok kétnyelvű dal született, ezeket un. makaróni daloknak nevezik. Ezekben általában soronként váltakozik a nyelv, általában ugyanarról szól mindkét nyelven, viszont gyakran a magasztos angol szöveget kicsúfolja ír változata. Számos angol és skót dal is bekerült az ír folklórba, ezek egy részét a betelepedők hozták magukkal, más részét az Angliában és Skóciában munkát vállalók terjesztették el hazatérésük után. Angol-ír daloknak nevezik az ír népköltészet már angolul megjelenő dalait, amelyek felölelik az ír nyelvű típusokat, továbbá kiegészülnek a csavargódalokkal, tengerésznótákkal, a szerencsétlenségeket, szenzációkat megéneklő balladákkal, s a városi folklór dalaival, melyekben kitüntetett szerepet játszanak a kocsmadalok. A kivándorlók dalai, amelyek hol nyíltan keserűek, hol hetyke vidámsággal palástolják a szülőföldtől való elválás keserveit, három fő kivándorlási hullámból származnak. Az első a XVIII. századi, amikor főként skót presbiteriánus bevándorlók utódai hagyták el Ulstert vallásuk védelmében és életük jobbra fordítása érdekében. A második hullámban a burgonya vészt követően indultak el sokan Amerika és Ausztrália felé, főként Írország nyugati és déli részének katolikus népességét apasztva. A harmadik, már XX. századi hullámban távozók már megengedhetik maguknak, hogy ünnepekre hazatérjenek, ami korábban elképzelhetetlen volt. Említenünk kell még a vallásos, vagy vallási eredetű dalokat, valamint az altatódalokat, amelyek a kelta hagyományban az ellenség elaltatással való legyőzésére szolgáltak.
Az írek ősi táncai eltűntek, bár számos beszámoló említi a tánc elterjedtségét, a legnépszerűbb szórakozási formának tartják. Jó időben az útkere
Jó időben az útkereszteződésekben, vagy a réteken, télen inkább a konyhákban, pajtákban ropták, majd a XIX. században az iskolai épületek adtak otthont a táncnak. A XVII. században hárfások és dudások szolgáltatták a zenét, a XVIII-ban a hárfásokat felváltották a hegedűsök, manapság ceili bandák (sok hangszerrel) játszanak szöveg nélküli talpalávalót a táncmulatságokon, a ceili (ejtsd: kejli)-ken. Régen a muzsikusok gyakran vakok voltak, a más foglalkozásra való alkalmatlanságuk predesztinálta őket erre a pályára, s ebben meg is találták életük értelmét. Ha nem akadt zenész a mulatsághoz, akkor a részt vevők voltak kénytelenek "lalalázva" pótolni a zenét, s ez lett a "lilting", "de-diddly-ay" -szerű éneklés. Négy fő táncfajta vált elterjedtté, a hatütemű jig, a kétütemű reel, a négyütemű hornpipe és a set dance. A jig páros tánc, de mindig csak a partnerek egyike táncol. A reelben nyolc táncos alkotott egy set-et, a hornpipe-ot a férfiak járták egyedül, a set dance-okban változatos az egyes set-ek létszáma és a bemutatott figurák. A reel skót, a hornpipe angol, a jig kontinentális eredetű. Még frissebb a polka és a keringő. A táncokon és dalokon kívül megemlítendők még az indulók (marches), a kompozíciók (pieces), a lassú dalok (slow airs) és a hárfa dallamok. Az indulókból származott számos dupla jig, a kompozíciókat általában dudások alkották, összefűzve több dallamot, a lassú dalok lehetőséget adtak az előadóknak a hajlításokkal és kisebb gyorsításokkal saját egyéni stílusuk kialakítására. A hárfásoktól származó egyes elterjedt dallamok teljesen beépültek a zenei hagyományokba. Erre példa lehet az O'Cahan-tól származó Add a kezed (Give Me Your Hand).                 

Happy St. Patrick's Day

Danny Boy Ireland

Only our River run free-

Ez a szám az az sokat emlegetett, amit 1977-ben játszottunk, s az IRA himnusza.

Műfajilag a lyrai ír kategóriába tartozik, függetlenül az agyonlőtt fiúk emlékét idéző szövegtől. 

A következő videón jó magam mondok néhány dogot a zene sajátságairól.

Animation in the fractal's art or "KAOTART" (copyright by Andras Szekeres 2011)011)

Run of the Colors (Cpopyrigt by Andras Szekeres 2011)

Kedves Blogászok

Ime egy friss fractál, a lelkem színes mozgást kívánt, mielőtt személyesen is találkozunk.

A bevándorlók közt Joe Hill, Pete Seegertől

Átvezetés a másik ,meghatározó zenei, erkölcsi hitbeli bevándorlókhoz, Seegertől elbúcsúzva egy kicsit.

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc BEFEJEZÉS.

Mindent megírt, megélt, amit ebben a műfajban és ennyi év alatt ember megélhet. Eszméi, az IGAZSÁG, SZERETET, BÉKE, EGYENLŐSÉG, bizony ebben az országban is megszívlelendők lennének. De mi nyakunkba vettünk egy cesaromán politikust és holdudvarát, akik a maguk sajátos elveit kényszerítik, egyre fogyó honfitársaikra. SZEGÉNY MAGYARORSZÁG. Bízom a magyarok ítélőképességében, s ezek a több ezer éves eszmék legyenek vezérlő elveitek KEDVES blogászok, szeretett blogolvasók. 

Bejegyzés közzététele

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc/IV.

Ez volt a Pete Seeger koncert 90. születésnapja emlékére, azóta 2 év telt el. Mindent megírt, megélt, amit ebben a műfajban és ennyi év alatt ember megélhet. 

Ezek után egy a magyarsággal lelki és temperamentális rokonságban lévö nép zenéjében kalandozunk, az IR NÉPZENÉBEN. 1977-ben furulyáztam először barátommal egy koncerten egy dalt, ami az akkor még a brit elnyomás ellen küzdő IRA himnusza volt. Semmi közük nem volt a terrorizmushoz. Még jó, hogy a dalt rajtunk kívül senki sem ismerte és értette. 

Ezzel folytatjuk.

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc/III.

Remek előadók énekelnek Seeger számokat, ajánlom mindenkinek!

Falifractal, és a KAOTART

Egy fraktál kiállításom előkészületei avagy kupi a lakásban fraktál mindenütt. Ezért káoszelmélet az egész.

Ez kérem a "KAOTART"

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc/II.

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc/I.

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc/I. (Béke a békétlenségben)

Pete Seeger 90, születésnapi koncertje, II.disc/I.kapcsán

Igéretemhez híven a II. disc összeállításai. Aztán megbeszéljük.

Mellesleg nekünk mindegy, hisz egy új rabszolgatartó társadalom épül. a rabszolga az érzés, vélemény, ösztön, s majd ki tudja mi még. Caesar pedig az arenába küldi ellenfeleit, pl. Európai Unio, IMF. Ave Caesar!!!!!AVE ORBÁN???? (No ezért most mit kapok?) Sanguis non est faeces (blogger)

Ezért is passzol az örökösen lázadó, elnyomott ír, skót, tehát a kelta népzene kiválasztottjainak, mártírjainak zenéje,-természetesen egy-egy amerikai folk kuriózum közbeiktatásával-, ami majd blogom nagy részét képezik, bár bevallom eredetileg is ez volt a tervem. És Az új fractáljaimat már mozgásukban, vagy klipben láthatjátok.