TÉLI ÁLOM

Kedves blogom, kedves blogász!



Az elmúlt napokban szervezetem küzdött a kórral, úgyhogy psychém sötét zugait nem tártam elétek.

Bocsánat! Azonban a CIOLKOVSZKÍJ" effektusról a 36-48 éves korú nőknél még beszélni fogok. Rém izgi, különösen, ha kimaradsz belőle. Férfi társaim okuljatok az occult passzusokból!



ADDIG IS TÜRELEM!!!!



REMÉLEM NEM FELEDKEZTETEK MEG ELHUNYT CSALÁDTAGJAITOKRÓL, S ISMERŐSEITŐL.

Én ugyan Woody Allen mondását vallom "Tökmindegy, hogy van-e túlvilág, csak ne legyen messze a belvárostól, s legyen éjjel-nappal nyitva"



Jön a bendzsós story utolsó harmadik része!!!:))

A "FIVE STRING BANJO" ESETE VELEM!!!! (Második rész)

Október részeges napjai elmúltán folytatom a hosszú menetelésem történetét, kezemben hangszeremmel.

1982-ben az egyetemisták végeztek Szegeden az együttesünkből, s a csúcsról a világ 4 égtája felé rohantunk. Én a miskolci megyei kórház belgyógyászatán találtam magam, mint ifjú házas, s a leendő Szent-Györgyi Albert. --No azért ez nem igazán így alakult.

Apósom -megérdemli, hogy nevét leírjam- Dr. Prónay Gábor nagy formátumú széles látókörú, lojális ember volt. Szakmája dicsősége. Emellett az ember mellett én csak puszta vej lehettem. Nem tehetett róla szegény, az emberek már ilyenek.

De hát a bendzsóm most is kiemelt a szürkeség gyötrelmeiből. Előszőr egy kollegámmal Dr. Nagy Gézával zenélgettünk, aztán én egyénileg bejutottam a "Ki mit tud? " pesti válogatójára, mert kezdtek felfigyelni ténykedésemre. A kemény rock hazájában, Pataki Attiláék mégcsak ingáztak Pestre kocertezni, új dallamok töltötték meg a pódiumokat. Egy műegyetemi műkedvelő együttessel aztán megalakult a "Miskolci Bluegrass Band" ( MBB). Nagyjából a Szegedről hozott anyagom és tapasztalatom adta dalokat játszottuk mindaddig, amíg Sárvári Gábor barátom , s nagyon tehetséges zenésztársam nem érezte meg az "amerikai népzene eroticáját", s beleszerelmesedett. Így már könnyű volt a repertoárunkat bővíteni. Egyre jobbak lettúnk, és az sem volt utolsó szempont, hogy Magyarország egyetlen együttese voltunk, ahol két banjo is játszott. Megnyertük a 10. Kaláka Folk Napok különdíját, elsők lettünk az Egyetemi Művészeti napokon. rengeteget koncerteztünk, saját klubbunk volt megszerették a zenénket.

Noha magamban soha nem éreztem azt a megsemmisítő, bódulattól szédült csodát, amit szegedi "countryvéreimmel", a játék öröme ebben a formációban is nagy örömet okozott nekem 1986-ig, mikoris belgyógyász szakvizsgám után kiváltam a zenekarból. Szép, furcsa évek voltak. Zenész doktorként már tudtomon kívül magamon hordtam a "csodabogár" állapotot. Volt, mikor szombat délelőtt a miskolci rádióban apósom az egészséges táplálkozásról, én az amerikai népzene varázsáról beszéltem. Sokat köszönhetek persze megértő, bájos hitvesemnek, Prónay Ginevrának, aki a szegedi egyetemi évektől 1978-1986-ig elviselte hektikus, csapongó természetem. Összességében mégis ,mint zenész-doktor" egyaránt szépnek kreatívnak, s a jövőbeni sajátos életszemléletem megalapozójának tekinthetem Miskolcon eltöltött éveim. Sok kedves, megértő kollegát, furcsán fanyalgó simliseket, és talán néhány igaz barátot hagytam magam mögött. Mindenesetre "a kör közepéből" elhagytam Miskolcot.

(Kedves blogász! A bal oldalon láthatod az alakulóban lévő MBB formációkat, s ígérem, most digitalizálva a régi sercegő kazettás felvételeket, néhányat ezekből is prezentálok.)