Bár nem szokás a " mi fajtánk " köreiben Névnapot "'ülni", de most nennek apropóján fogadjáto szeretettel a versem , ami én vagyok. Soha nem szerettem , csak két dolgot: ADNI ÉS KAPNI
Szeretném, ha szeretnél!
Éjféli fohász Hozzád
Csillagom, Márti
Bársony bőrödet lágyan merem érinteni,
Hisz ujjaim csodát tapintanak.
Szemed bogarát félve keresem,
Mert elhamvasztanak.
Mi ez a kábulat, bódulat bor nélkül
Szirén zene lüktet ha a kedves mellém ül.
Mi ez az érzés, mi lángolva támad, s nem nyugszik
Itt belül, csak a gyomor, a zsiger mi szűkül.
Szeress, ne bánts, az életünk hallgatag melódia,
Sikkanó sikolyok? Mi más, mi szépségünk bámulata,
Harc magunkkal a másikért a másiktól.
Szeress hát kérlek! Utószó ez egy nyomorult koldustól..
2007-01-23
Szekeres András
Az ÉN MUZSIKÁM NEKED
(avagy gyógyulj mert „Dallamok világa” a TIED)
Sirályok hangjai hozzák felém a szellő fájdalmát
Pipázó matróz sem szégyell zokogni.
Az ALBATROSZ még csak alszik a taton,
De már repülésre kész kottányi szárnyaival.
Leheletnyi muzsika dongolódik szívemben
Mollok követik százastul magukat
De a élet romája nem asztalosdi,
Vele játszani életek kellenek; tehetség szerint
Sorban, mint ALBATROSZOK a tatokon.
Éva drága az élet Te vagy
Kitárt ALBATROSZ szárnyakkal.
Isteni kegyelettel.
egy zsidótól, ki nindöröké szeret
Szekeres András
Bp :.2007. 07.01.
