blogger

blogger
A Blogger

2007. november 24., szombat

A"FIVE STRING BANJO ESETE VELEM" (3. rész elmélkedésekkel)

Tekintettel, hogy a vádíratra senki nem reagál és gőzerővel folyik az eü. szétverése, visszatér a blog és szerzője a két művészeti alapmotívumhoz, a zenéhez és a fractálokhoz.
Tulajdonképeen elérkeztünk a 90-s évekig, ahol gyakorlatilag egy állandó formációban játszottam, a M.É.Z. együttesben. 3 éves chicagoi tartózkodásom alatt hétvégenként egy éjjeli "Country mulatóban" játszottam. Érdekes, monumentális kihívás volt. Tartózkodásom utolsó 2 hónapjában keresztülcsavarogtam Amerikát, így eljutottam Nahswillbe, ahonan számtalan sztár vált azzá ami, mint pl. Elvis Presley, Johny Cash, Carter Family stb. Szép időszak volt.

Hazámban visszatérve szomorúan láttam, hogy a "változások" nem sok jót hoztak az embereknek. Igy banjom, ami eredeti szándékom szerin együttes hangszer, kis időre elnémúlt.
Majd követve ma is pédaképem Pete Seegert, az egyedüli, alkalmi zenekarokban való zenélést tartom üdvözítőnek.
És most egy megjegyzés, ami jellemző az országra. Nyakig vagyok egy nagy munkában. Pete Seeger, Donovan, Bob Dylan Joan Beaz munkáját archív zenék alapján feldolgozva egy DVD-t kisérő könnyvel, a dalok szövegeivel szeretném a köz elé tárni okulásként.
Ezek a művek a szabadságvágyat, az én sérthetetlenségét, annak érdemeinek megbecsülését, a világbékét sugallják költői megfogalmazásban.
Nem fordulhat meg olyan, mint hazánkban, ahol a szegedi együttest Matzkó László allapította, de ezt a jogot már Savanya István vindikálja magának. A miskolci együttesben Sárvári Gábor és Nagy Géza az én keservesen összeszedett "nyugati" anyagomból dolgozott. Az együttes megalapítását is maguknak tulajdonítják.
HANGOZZÉK NAGYKÉPŰNEK, DE 3. RANGÚ ZENÉSZEK LENNÉNEK,az MBB EGYÜTTES NÉLKÜL, HA ENGEM NEM VET A SORS MISKOLCRA.
Nem vagyok csoda, pusztán 15 évnyi előnyőm volt. Önzetlenül adtam közre minden anyagom, nem is akartam, pusztán művészeti vezető lenni.
Fenti DVD anyaggyűjtés során bukkantam a neten olyan nyilatkozatra, ahol öntömjénezés közben csak arról feledkeznek el, akitől a legtöbbet kapták. A "Szabadság" megismerhetőségét, a lehetőséget a szárnnyalás elsajátításra.
Nem él harag bennem, ezt Donovan Napfivér..számából tanultam meg . Azt az alázatot és boldogságot, hogy megoszthattam másokkal az érzést, ami mai napig is velem van és bíztosítja a dyskomfort érzést egy országban, ahol mindenki mindent magának akar, vett és idegen tollakkal ékeskedik, s az öszinteség döbbenetet szül.
(Ajánlom ezt a passzust mindenkinek, aki valaha is félremagyarázta romantikus eszméimet()