Kedves Blogászok!
Mielőtt rátérnénk az újabb "kurzusra", sajnos a világ, a környezetünkben zajló események megálljt parancsolnak Nekünk. Tornádóként kapott el a világnak az a status quoja, mikor február 11 én átléptem a védett kórházi küszöböt. Mankóval bár, de átléptem. És mi szakadt a nyakamba. Gazdasági, társadalmi morális válság, ami már megmutatta régebben is pusztító erejét, de most egyetemessége mindennél elrettentőbb. Emberek morális roncsként ragaszkodnak a hatalomhoz, mások ugyanolyanként vicsorognak a hatalomért. Tehetetlenség minden szinten. Hiába Pete Seeger, Guthrie, intő, szelíd szép balladái. Szólaljon meg hát a másik nagy halott keserve mindebben, Johnny Cash-é, aki szintén "a vonatos" nemzedék, a szabadság nemzedékének géniusza volt-haláláig. Ez utolsó clipje, ami az emberi érzelmi gazdagság, a zene, a társ a hit iránti elkötelezettsége. S talán okulás a hátramaradottaknak.
