Szekeres András és az MBB "East Virginia"

Kedves Blogászok!

Egy kis könnyebb műfaj a szeretett Kelet-Virginiából.

Fraktáljaim Bécsben

Kedves Blogászok!

Mindenkit sok szeretettel meghívok 2010.apr.30án megnyíló nemzetközi kiállításra Bécsbe, ahol

én a fraktáljaimmal veszek részt egész újszerű, multimédiás megoldásokkal. A-9036 Wien Krolingasse 4., az Artzbank épületében.

Egy kép ízelítőül a készülődésről.

Fractál Győzelem

A Világ Fractál Társaságának 2009-s győztes képe: Szekeres András: Romantica

Highwaymans of Szeged

-A kép a Szegedi "ős Country együttes Keszthelyi koncertjéről készül", ahol külön díjat nyertünk, magam részéről itt ismerkedtem meg egy 18 éves csillogó szemű roma fiúval, aki a ma világhírű Balogh Kálmán. 1980-t írtunk. Örömmel közlöm, hogy a hetvenes évek Magyarországáról kimenekült Szegedi Bluegrass Band tagjai visszatérnek hazájukba, hogy azzal a szellemiséggel, amit ez a blog is hordoz, szétverjék ennek az országnak a korrupt, becstelen, hazug rákfenéjét, és azt a néhány 10000 embert késztessék távozásra, vagy börtönbe, akik miatt már több mint 20000 diplomás emigrált, köztük 4500 orvos. És valamikori "Hazánkra" a Jó Isten sem ismer rá. ( bár én mint természettudós elvből ateista vagyok) Ennyi féreg ilyen kis helyen.???

Kedves embertársaim, Szeretett blogászok!

Mindenkinek kellemes, békés, boldog örömteli, bőséges Ünnepeket kívánok!

egy ember

SZABADSÁG, SZERETET, TESTVÉRISÉG (We shall over come.)

Kedves Blogászok!

Tekintettel, hogy ez a blog immár 2.5 éve arról híres, hogy megpróbál a szerény és kevés kommunikatív eszözömmel a szeretet, béke, egyenlőség tolerancia segregatió, rasszistaellenesség zászlóvivője lenni, mint azok, akik itt megszólalnak, kívánok tehát keresztény, keresztyén testvéreinknek boldog karáconyt, hittestvéreimnek boldog Hanukát.

Mazle Topf

TŐLEM INDULHATUNK !!!

SZEKERES ANDRÁS és a MBB, Cripple Creek

Még ma is emlegetünk (Pesten Temesivel, Zalánnal stb.. ) egy koncertet, ahol ezt előszőr játszottam, .. én sem tudom régen volt, szép, gyönyörü, az Isten ha volna a mennyekben talán lejönne, hogy mit kell megismételnie.
Szeretném, hogy megértenétek Blogászok, az élet miről is szólt- felesek és egyebek nélkül- akkor piciny lelkünkben, s mivé vált a lélek galambja, hisz repülni csak az tud, kinek szárnyakat ada Ura, vagy lelkének szárnyakat, hogy azt azzal pótolja.

Miért kell feltétlenül lezárt, vagy lezáratlan algoritmusok között tévelyegnünk.
Zalánnak egyszer elmeséltem egy verssorom még Pórlódon (Szeged)
"..s kéz a kézben, hátunkon vívózsákkal imbolyongtunk a ritka szegedi ködben, de meleg volt, s szerelem volt, s tolerancia volt és évekig tartott ez a "vívózsákos" érzés.
Ezért viszlek mindíg új utakra Bennetek, hátha megérint ennek az érzésnek szele.

My Review of Sheplers by Old West leather roper cowboy boots

Originally submitted at Sheplers

Our "Pay Dirt" roper cowboy boot features a genuine leather upper with man-made lining. 10" shaft. Durable composition sole. Roper toe and heel. Welted construction.

• Our best selling leather roper boot at a budget-friendly price - exclusive to Sheplers!
• A lower shaft ...

Sheplers by Old West leather roper cowboy boots

cowboy boots

By banjoboy from Hungary on 11/17/2009

 

4out of 5

Sizing: Feels true to size

Width: Feels true to width

Pros: Comfortable

Cons: Uncomfortable

Boot is originaly skin.Very nice color, and all outwear ,thers shopping i was frim the Shzeplers is gioos color and style

(legalese)

HITLER BANJO PLAYER

Mai nap aláírtam egy lapot., nyomtatvány, bármit. Csak a csípőm roppant bele.

Aztán hirtelen eszembe ötlött egy dátum jubileuma, s felforgattam a lakást, egy olyan felvételért, amit Magyarországon még nem láttak. A zenéjét Ledbelly szerezte, s vagy a gárdákról, vagy kis Tolna megyei metaformotikus biszexuálisról. Mindenestre ne felejtsük, a Magyar Gárda is kis létszámmal indult, de a sörpucccsut sem hatezren csinálták. A kis faluban viszont ..-törékeny lett a lét.

Vigyázat Magyarország..!!!

"Vigyázat Istenfélők és drogosok

wiskys-kisek és nagy-mámorosok,

vigyázat, mert rátok söpör a gaz homok,

s a gonosz földel teríti a Földet"

(Allen Ginsberg, for. Szekeres)

A Furcsa pár ( BobDylan and Paul Simon)

Ady Endre, Magyar Napló

"Polgárosodni fog a pápua is. Egy fajtát akkor is meg fog kímélni a túlpolgárosodott társadalom. A múvészfajtát.Ezt meghagyja -nomádnak. Mert ez a fajta az ő lelkiismerete. Örök hirdetője a társadalmi s egyre társadalmibb ember elérhetetlen, bels örök vágyának, a társadalomtalanságnak " Ady Endre

Ebben a szellemben önösszámúzetésben folytatták egyesek művészetüket, mint pl. Dylan. És egy ritkaság Paul Simon együtt.

Easy Rider

Kedves Blogászok

Kis szösszenetem muszáj volt megosztani Veletek!!

KARNEVÁL

Hamvas Bélának

Éjjel tréfálkozott velem a párnám;

anyám visszadobta piruláit dobozaiba,

Apuban újra pumpálni kezdett az élet.

Reggel aztán ordas bunkók körében

kacsintott rám a kacagó Nap

tudatta velem-, hol élek.

2009.09.27.17:30

McGhee and Terry duo

Eal success came after he moved to New York in 1942, when he teamed up with Sonny Terry, whom he had known since 1939 when Sonny was Blind Boy Fuller's harmonica player. The pairing was an overnight success; as well as recording, they toured together until around 1980. As a duo, Sonny Terry and Brownie McGhee did most of their work from 1958 until 1980, spending eleven months of each year touring, and recording dozens of albums.

Despite their later fame as "pure" folk artists playing for white audiences, in the 1940s Terry and McGhee also attempted to be successful black recording performers, fronting a jump bluescombo with honking saxophone and rolling piano, variously calling themselves "Brownie McGhee and his Jook House Rockers" or "Sonny Terry and his Buckshot Five," often with Champion Jack Dupree and Big Chief Ellis. They also appeared in the original Broadway productions of Finian's Rainbow and Cat on a Hot Tin Roof.

During the blues revival of the 1960s, Terry and McGhee were very popular on the concert and music festival circuits, occasionally adding new material but usually remaining faithful to their roots and their audience. With Sonny Terry, he appeared in the 1979 Steve Martin comedy The Jerk. In 1987, McGhee gave a small but memorable performance as ill-fated blues singer Toots Sweet in the supernatural thriller movie, Angel Heart.

Happy Traum, a former guitar student of Brownie's, edited a blues guitar instruction guide and songbook for him. Using a tape recorder, Traum had McGhee instruct and, between lessons, talk about his life and the blues. Guitar Styles of Brownie McGhee was published in New York in 1971. The autobiographical section features Brownie talking about growing up, his musical beginnings, and a history of the early blues period (1930s onward).

One of McGhee's final concert appearances was at the 1995 Chicago Blues Festival.^[1]

McGhee died from stomach cancer in February 1996 in California at age 80: he missed his planned return trip to Australia.^[3]

Sonny Terry & Brownie McGhee - Down by the Riverside & Fighting a Losing Battle

A Blues Nagyjai közt tallózva ismét egy legendás, hármas ritka felvételére bukkantam. Mint tudjuk a 60-s évek példaképeim, a nagyok, Pete Seeger, Cash, Bob Dylan, Baez, Donovan, Guthrie mind a vietnámi háború ellen tüntető fiatalsággal váltak érzelmi egységgé. Ideológiát, lelkesedést öntve szívükbe, hisz maguk is e kor eszméit tették magukévá. Értelemszerüen társultak hozzájuk Ginsbergék, a beatmekek, így ők, és egy millió együtt dobbanó 20 éves szív óriási erőt képviseltek. Woodstock ennek legpregnánsabb példája. A protest song, és a szabadverselés fogott itt kezet egymással Kerouac sírja felett. Corso még írt dalokat Dylanek a kezdeti időkben.

Természetesen a hatalom ezt a harmonikus együttlétet a nem nézte jó szemmel. Pete Seeger is "szájzárat" kapott az FBI-tól, s az ABC TV csatornán vezethetett egy népzenei műsor. Seeger azonban ezekben a műsorokba a kor legnagyobb zenei egyéniségeit hívta meg, a fent felsoroltakat többek között, s így ismét együtt végezhették immár a médián keresztül annak valódi-ma már rég elfelejtett feladatát- a morális egyenesség, a tisztesség, a szabadság eszméinek nyílt, őszinte interprtálását. Igy került össze Pete Seeger, Sonny Tery, a harfli király, és Brownie McGhee egy felvételre.

Gitár harfli, banjo a legnagyobbaktól. Ez igazi zenei legendárium.

Stewball by Ledbelly

LIFE of LED BELLY

Leadbelly (1888-1949) - born Huddie Ledbetter

American blues singer, "King of The Twelve-String Guitar," who twice sang himself out of jails. Ledbetter helped to inspire the folk and blues revivals of the Fifties and Sixties and he was one of the first traditional folk musicians to perform for a city audience. Ledbetter's perseverance and power earned him the nickname Leadbelly - he could pick in the cotton fields 1,000 pounds a day. According to some critics, Leadbelly's rendition of Blind Lemon's 'Matchbox Blues,' using a knife-slide guitar technique, was probably the finest blues he ever recorded. "Friend, did you bring me the silver, Friend, did you bring me the gold, What did you bring me my dear friend, To keep me from the gallow's pole. " (from Leadbelly, Shout On!, 1948) Huddie Ledbetter (Leadbelly) was born on 15 January (in some sources on Jan. 21), 1888, by Caddo Lake near Shreveport, Louisiana. He grew up in Louisiana and Texas, where his family moved when he was five. At home his uncle Bob taught him to play the guitar and his father taught him accordion. Travelling around in his early teens, Leadbelly picked up music that dated back to slave days. He absorbed all kinds of music he heard and made it his own. His mother sang spirituals and children's play songs, from wandering piano players he adopted the bass figurations of boogie woogie, and in barrelhouses and prison he heard songs that came straight from the heart. First Leadbelly played an eight-string and later 12-string guitar, which was to become his trademark instrument. Also many other blues singers, notably Blind Willie McTell and Lonnie Johnson on some of his earliest records, used the 12-string Stella. At the age of sixteen Leadbelly was married, and he played and drank all night. At eighteen he went to Texas where he picked cotton, and had many other jobs, too. In Dallas in 1910 he heard a jazz band playing for the first time. There he also met Blind Lemon Jefferson, who taught him many songs. With his quick temper Leadbelly lived violently and he had trouble with "the truculent Dallas prostitutes". His musical career was interrupted in 1916, when he was jailed for assaulting a woman. His parents mortgaged their farm to pay for the lawyer. Leadbelly escaped from the chain gang - across a fresh-ploughed field - and spent a couple of years hiding under the alias of 'Walter Boyd'. His freedom outside society ended when he shot and killed a man in an argument over a woman, and received a 30-year sentence in Harrison County Prison in Texas. In prison he learned 'Take This Hammer', in which the song is punctuated by the hammer stroke of the chain gang. In one of his songs, Leadbelly recalls a working day under the hot summer sun. To communicate with each other, the men shouted back and forth, trading lines of a song, or casually improvising new words to a familiar tune. Leadbelly sang this shout to attract the attention of the water boy, who would ease the thirst of the workers: "Bring me little water, Silvie, Bring me little water, now, Bring me little water, Silvie, Every little once in a while." Seven years later, in 1925, a song begging Texas governor Pat Neff for a pardon released Leadbelly from prison. Neff had sworn never to pardon anybody as long as he was governor. However, Leadbelly was soon back behind bars at Louisiana's State Penitentiary (better known as Angola) by 1930, this time for "assault with intent to murder." "Mother, did you bring me silver? Mother, did you bring me gold? What did you bring me mother, Keep me from the gallows pole? What did you - what did you - Keep me from the gallows pole?" (from 'Gallis Pole') In 1933 folklorists John A. and Alan Lomax found Leadbelly, and recorded his songs for the Library of Congress. Leadbelly sang with a powerful, rough voice and was recognized by prisoners and jailers alike as one of the greatest performers in the region. He was not a master of technicalities - his tempo varied according to his feelings and he didn't try difficult chords. His playing was straight and honest, and although his Louisiana accent was sometimes impossible to understand, his songs won the audience with their emotional impact. Leadbelly's lyrics went to the point; they were simple but the listener could give them his or her own meaning. Washington D.C. in 'Bourgeois Blues' became an allegory of all cold gig cities: "Look a here people, Listen to me / Don't try to find no home down / in Washington D.C. / Lord it's a bourgeois town, ooh, its a bourgeois town. / I got the Bourgeois Blues / I'm gonna spread the news all around." When Leadbelly tried to give a clear statement about politics, his words became forced and superficial: "Hitler started out in nine-teen hundred and thirty two. / Hitler started out in nineteen hundred and thirty two. / When he started out / he took the home from the Jew." (from 'Hitler Song') From the plantation workers Leadbelly adopted hollers, which can be heard in several songs. He started to develop a free-wheeling recitative technique when he performed at universities and introduced students to what blues was about. Leadbelly updated the song that had softened Pat Neff, and in 1934 Governor O.K. Allen let him out of prison. Leadbelly worked for Lomax as a chauffeur, assistant and guide. They toured a circuit of college towns and Leadbelly started to become noticed by students. Through Lomax he soon befriended a young banjo player, Peter Seeger, the son of a famous musicologist, who had just begun performing for small audiences. Seeger tried to hide his Harvard upbringing, dressed in jeans, but noted that Leadbelly had always a clean white shirt, starched collar, well-pressed suit, and shined shoes. "Perhaps this modern age is not liable to produce such a combination of genuine folk artist and virtuoso. Because nowadays when the artist becomes a virtuoso, there is normally a much greater tendency to cease being folk. But when Leadbelly rearranged a folk melody he had come across - he often did, for he had a wonderful ear for melody and rhythm - he did it in line with his own great folk traditions." (Seeger in The Leadbelly Songbook, 1962) (Congress Libary)

Ledbelly

És most jöjjön az az ember, aki a blues atyja, egy legendás hobó, börtöntöltelék, rabló, mellesleg a styl effektet a monda szerint egy kocsmai verekedés után törött sörös üveg nyakával slidolva találta ki atomilag részegen. Ő az, aki énekel a gyapot földekről (Cotton Field) a híres versenylóról (Stewball), Jó éjt kívánt Irénnek, (Goodnight Irene), énekelt mindent, csak blues, csak ő legyen. Ezt fedezte fel John Lomax, s minden kapcsolatát latba vetve háromszor hozta ki a sittről a 2 méters blues óriást. S ezek csak morzsák. Kettejük kapcsolata apa és a rossz fiú állandó megtérésének sorozata. Hála Istennek mindíg új lemezekkel gazdagítva a hatalmas életművet. Woody mellett Ő volt az aki a legnyersebb és archaikusabb zenét játszotta, hisz akik között élt, nem volt szokás az úri modor. Hamarabb repült a pofon, bicska, asztal. Egyszer Lomax életét is megmentette Belly. Hallgassuk!!

BANJO THUMB PICK (copyright by Andras Szekeres 1990)